Ma este minden kiderül.
Az Európa-bajnokság C jelű négyesében a már továbjutott hollandok a román válogatottal küzdenek meg.
Amennyiben Adrian Mutuék győznek a narancsmezesek számára már tét nélküli találkozón, akkor a világbajnok francia és az Európa-bajnok olasz nemzeti tizenegy előtt, másodikként negyeddöntőbe jut Románia.
Bárki bármit mond, a sárgamezesek szerethető futballal rukkoltak ki a gallok és a taljánok ellen, aminek egy-egy pont lett a jutalma.
Cikkünk főszereplője Jászberény helyett Innsbruckban vagy Bázelben lenne szíve szerint, rajongásig szereti övéit – magyarként.
A székelyudvarhelyi fiatalember, Dénes Jenő fél esztendeje került Jászberénybe. Az NB II, Keleti csoportban szereplő, a korábbi Stadler-edző, Sándor István vezette társulat gond nélkül maradt benn a második vonalban.
A huszonkét esztendős labdarúgó nem sokat segíthetett a társaságnak. Az alábbi interjúban többek között mesél sérüléséről, no meg arról, mennyire nehéz „idegenként” helytállni egy új világban?
Székelyudvarhelyen tudniillik esély sincs a kibontakozásra. Mindezt nem a Foci a köbön, hanem interjúalanyunk állítja. Megdöbbentő, de igaz: a magyarok lakta településen nincs szükség a futballra.
– Mi volt a legnehezebb helyzet, amibe került Magyarországon? Egyáltalán volt ilyen?
– Igen, volt – felelte Dénes Jenő. – A papírokkal kezdődött, amiket sikeresen megtudtunk oldani Hadnagy Zsolt segítségével. De a legnehezebb az volt, hogy a második felkészülési mérkőzésemen, amikor kezdőként léptem pályára a Salgótarján ellen, bokaszalag sérülést szenvedtem.
– Mennyi időt kellett kihagynia?
– Elvittek orvoshoz, aki részleges bokaszalag-szakadást állapított meg, és három hét teljes pihenőt javasolt nekem. Sajnos ezt nem tudtam kitölteni, mivel még új voltam, bizonyítanom kellett. Nagyon nehéz volt, de kénytelen voltam, mivel még nem mondhattam magam standard játékosnak Jászberényben.
– Nem könnyű kezdés, annyi szent... A játékostársai hogy fogadták? Könnyen ment a beilleszkedés?
– Viszonylag igen, mert nem volt számomra minden játékos ismeretlen, sokat segítettek nekem a beilleszkedésben. Persze voltak nehézségek, de ez mindenhol előfordul, csak jól kell tudni kezelni a problémákat. Úgy érzem, sikerült magam elfogadtatni Magyarországon.
– Aligha lehetett könnyű az elszakadás a legszűkebb környezettől. Úgy érezte, ez az egyetlen kitörési lehetősége?
– Abban az időszakban úgy éreztem, eljött az idő, hogy a munkámnak az eredményét is érezhessem. Igen, azt gondoltam, hogy ez lehet a kitörési lehetőség abban a pillanatban.
– Melyik poszton szeret a leginkább játszani?
– A támadásokban szeretek mindenképpen résztvenni de mivel volt lehetőségem több poszton is játszani itthon, így a védekezésben kaptam szerepet Jászberényben.
– Utánanéztem, ha minden igaz, a Ferencváros ellen szerepelt csupán a tavasz során, mégpedig csereként. Milyen érzés volt épp az egyik legnépszerűbb honi klub ellen pályára lépnie?
– Nagyszerű érzés volt azok után, hogy súlyos sérülesemet követően a mai napig nem vagyok száz százalékos állapotban. Az, hogy a Ferencváros ellen pályára léphettem és játszhattam magyar válogatott és Bajnokok Ligáját megjárt futballisták ellen, számomra egy örök élmény marad. Természetesen örülök, hogy nem okoztam csalódást a mesternek, aki bízott bennem mindvégig.
– Felmerül a kérdés: hogyan tovább? Marad Jászberényben vagy ez még a jövő zenéje?
– Még fél éves szerződés köt a csapathoz, de változások vannak Jászberényben. Edzőváltás volt, és van ajánlatom máshonnan is. Még nem vagyok teljesen biztos, hogyan tovább, de remélem, hamarosan megtudom a választ.
– Hosszabb távon milyen tervei vannak? Egyáltalán Magyarországon képzeli el az életét?
– Egyelőre jól érzem magam Magyarországon, de hogy hosszabb távon mi lesz, arról nem szeretnék beszélni.
– Értem, és természetesen mindezt tiszteletben is tartom. Mit lehet tudni a futballpályán kívüli Dénes Jenőről? Mi a hobbija például?
– Szabadidőmet szeretem a barátaimmal tölteni, mivel nagyon szeretem a tarsaságukat. A legjobban velük tudok kikapcsolódni. Természetesen a lábteniszt tudnám hobbimnak mondani, amit gyakran játszunk barátaimmal. No és persze a családommal is szeretek, ha lehet, minél több időt eltölteni.
– Köszönöm, hogy megtisztelt érzéseivel és gondolataival...
– Ha lehet, még annyit szeretnék mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy Székelyudvarhelyen kénytelen elveszni a sok tehetség, mert senkinek nem kell nagypályás csapat. A régi hagyományt hagyják elveszni, azt, amit elődeink kiharcoltak nekünk, például a bukaresti Steaua legyőzésével. Kár, hogy az emberek hamar felejtenek ebben a városban...
SZERDÁN KÖVETKEZIK: A székelyudvarhelyi labdarúgók többsége szívesen igazol Magyarországra, hiszen nem csupán sikerélménnyel gazdagodnak – Bizonyíték, nem ígéret
