Küzdeni fog a monotonitás ellen
Hangos csatakiáltások, örömittas szavakkal.
Így festett a Pénzügyőr öltözője az elmúlt hétvégi, Martonvásár elleni, 2–0-s győzelem után.
Érthető volt a „vámosok” boldogsága, mint ahogy a mester, Sólyom Ferenc nyugalma is a papírforma kategóriájába tartozott.
– Ilyen pályaavatóra számított?
– Mindenekelőtt annak örülök, hogy végre itthon tudtunk játszani, hazai pályán – felelte Sólyom Ferenc az öltözőfolyosóra kilépve. – Úgy gondolom, ez minden csapat életében nagyon nagy plusz, hogy hazai környezetben tud játszani a szó legszorosabb értelmében. Mi most ott tudtunk szerepelni, és azt gondolom, a fiúk kellőképpen motiváltak voltak, látszott rajtuk, hogy a pályaavatón mindenképpen akarják a győzelmet. Azt hiszem, ilyen pályaavatót képzel el az ember.
– Az eddigi tavaszra visszatekintve, no meg a felkészülésükre gondolva: visszaköszön a télen elvégzett munka?
– Azt kell mondjam, hogy nem nagyon, mert a felkészülés utolsó szakaszában rengeteg sérültünk lett, és voltak olyan mérkőzéseink tavasszal, ahol három, az ifiből felhozott játékossal voltunk kénytelenek kiállni. Akik, azt kell, hogy mondjam, nagyon jól megoldották a feladatukat. Ez a Martonvásár elleni volt az első olyan mérkőzés, amikor úgy állíthattam össze a csapatot, ahogyan én szeretném, tehát nem az orvosi stáb szólt bele vagy hogy éppen ki ér rá. Valóban a játékosok teljesítménye és tudása alapján állhattunk fel, és ez elsősorban a csapat stabilitásán látszott. Nagyon hosszú idő után végre nem kaptunk gólt, ami mindenféleképpen azt bizonyítja, hogy ezek a játékosok hozzá tudnak tenni annyit úgy támadásban és védekezésben, hogy le tudtuk hozni a mérkőzést nulla kapott góllal, illetve rúgtunk kettőt, és volt még jó néhány lehetőségünk, amiből betalálhattunk volna.
– A felkészülés során nem csupán a taktika, hanem az újonnan érkezett labdarúgók beépítése is fontos feladat. A télen azok kerültek a PSE-hez, akiket előzetesen szeretett volna?
– Aki kifejezetten úgy került hozzánk, hogy én szerettem volna, az egyedül a Szőke Laci. A többiek úgy kerültek ide, hogy tulajdonképpen ők jelentkeztek. Elsősorban Meggyes Balázs az, aki az elmúlt két mérkőzésen játszott, és bizonyította, hogy jó döntés volt, amikor leigazoltuk. Fegyelmezett futballista, nálam pedig az nagyon sokat számít, hogy lehet számítani rá a mérkőzésen. Az mindenféleképpen hozzátartozik, hogy az előre játékban három meghatározó labdarúgó távozott a télen. Patkó Gyuri Százhalombattára, Törőcsik Attila Dabasra, illetve Dabasi Karcsi alacsonyabb osztályba, Hernádra szerződött. Úgy hiszem, ezek a játékosok is pótolhatók, más lesz persze, hiszen nem az egyéni megoldások fogják eldönteni a mérkőzéseket – mert mindhármójukban benne volt, hogy olyat tudtak produkálni, amivel egyedül el tudtak dönteni meccset vagy gólhelyzetet teremtettek –, most inkább a csapatjátékra kell fektetni a hangsúlyt. Az együttesnek kell együtt dolgoznia ahhoz, hogy a támadások során gólt tudjunk elérni.
– Mennyivel jobb, hogy az elkövetkező mérkőzéseit hazai pályán játszhatja a Pénzügyőr? Okozhat esetleg kisebbfajta görcsösséget a labdarúgóknál ez a tény?
– Nem hiszem, hogy ez görcsösséget okozna. Inkább attól tartok, mint ahogy az ősz folyamán is, mindig ugyanazokat az impulzusokat kapja a játékos, tehát nem kell mennie sehová, mindig itt futballozik. Előbb vagy utóbb monotonitás fog fellépni, bár nagyon fogok küzdeni ellene. Attól tartok, hogy az újdonság ereje, vagyis hogy másfél év után hazai környezetben játszunk, ez néhány meccsig eltart, aztán arra kell figyelni, hogy amiről az előbb beszéltem, ne lépjen fel. Az utolsó néhány fordulóban is ugyanolyan motiváltan és megfelelő odaadással kell küzdeni, de a vége felé fogunk játszani egy-két olyan rangadót – gondolok itt elsősorban a Budafokra és a Százhalombattára –, akikkel egy más jellegű mérkőzést vívunk majd. Nem hiszem, hogy motiválni kellene külön a futballistákat. Összességében szerintem előnyt fog jelenteni, és én nagyon bízom abban, hogy minél több győztes mérkőzést tudunk magunk mögött hagyni.
– Mivel lenne elégedett a szezon végeztével?
– Azt mondom, ha a dobogóra oda tudunk érni, az mindenféleképpen jó eredmény. Azt azért mindenki tudja, hogy nem dúskálunk a javakban, a játékosok vagy tudnak jönni edzésre vagy nem. Ilyen feltételek mellett anyagiakat nem tudunk arra áldozni, hogy labdarúgókat vásároljunk, tehát abszolút amatőr csapat vagyunk, és azt gondolom, ha két, egymást követő évben a dobogón tudunk végezni, az valamit jelent. A dobogóval tehát elégedett lennék, de ha negyedikek vagy ötödikek leszünk, akkor sem fogunk kétségbeesni. Amit viszont szeretnék még elmondani: kérem, írja csak le, hogy köszönjük szépen a Gázműveknek azt a másfél éves segítséget, hogy játszhattunk a pályájukon. Azt tudni kell, hogy ott játszom az öregfiúknál, ami könnyebbség volt, de mindenféleképpen köszönet jár azért, hogy nagyon jó házigazdák voltak és mindenféle szempontból ideális körülményeket teremtettek számunkra.
