Akár Vágó István is kérdezhetné, mi a közös bennük?
Garami József, Teodoru Vaszilisz, Tamási Zsolt, Petres Tamás.
Ha sejtik, netán tudják a választ, fájdalom, pénzt akkor sem tudunk érte adni, és még kényelmes székbe sem invitáljuk önöket.
A fent felsorolt négy szakember az MTK alkalmazásában áll, ami persze „mindennapos” eset, ám a trénerek mindegyike bajnokságot nyert a mögöttünk hagyott szezonban.
A korábban többek között a Pécsi MFC-t és az Újpestet is irányító Garami az NB I-es, a válogatott korábbi pályaedzője, Garami József segítője, Teodoru Vaszilisz az NB III-as, Tamási Zsolt, a Győri ETO és a Vasas korábbi mestere a kiemelt I. osztályban szereplő U19-es, míg a Videoton korábbi támadója, Petres Tamás a szintén kiemelt I. osztályú U17-es csapattal ért fel a csúcsra.
A fővárosiak koncepcióját ismerve nem kérdéses, hogy a harmadik, pardon, immár második ligás egyletben szóhoz jutó tehetségek közül néhányan az első csapat keretében találhatják magukat, az U19-esek legjobbjai szerepet kaphatnak az NB II-es garnitúrában, míg az U17-esek közül esetleg egy-két ember két esztendőt is ugorhat.
Akármennyire is meglepő, a legtöbb pontot a Vaszilisz-alakulat gyűjtötte, szám szerint hetvenkilencet.
Persze aki látta a kék-fehérek harmadik vonalban szereplő, többek között Szekeres Adrián, Lengyel Dániel, Vadnai Dániel, Gál András, Lencse László, Kákonyi Dániel vagy éppen a télen a Vasastól visszarendelt Kornis Attila által erősített társulatot, az tisztában van azzal, hogy a „kis” MTK ugyanabban a szisztémában és szellemben futballozott, mint a „nagyok”. Jó példa erre a tavasz rangadója, amikor a második helyezett Tura otthonában arattak a budapestiek voltaképpen könnyed, 3–0-s diadalt.
A jövő év(ad) persze alighanem nehezebb lesz, de azt alighanem a labdarúgók tudják a leginkább: nem csupán a jó eredményért, de a fejlődésért is néha szenvedni kell.
