Hihetetlen, de igaz: a majdhogynem végig szakadó esőben lejátszott találkozón nem látszott, melyik együttes állomásozik a dobogó második fokán, és melyik csapat szerénykedik a középmezőny végén.
Furcsa egy meccs volt, annyi szent.
Bár a Vasas kikapott hazai pályán, az erőviszonyok függvényében ez nem érne többet két mondatnál, ám ahogyan a piros-kékek küzdöttek esélyesebb riválisa ellen, arra már lehet építeni.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a házigazda trénere, Gabala Ferenc ne irányította volna hangos szóval övéit, ne adott volna hangot elégedetlenségének.
Érthetetlen módon nem erőltette a vendégtársulat a széleken való gyors megindulásokat, pedig mindkét oldalon lett volna keresnivalója a Debrecennek.
Itt is, ott is akadtak helyzetek, ám tény és való, hogy a színvonal nem verdeste az eget.
Gól nélküli félidőt követően sem változott sokat a játék képe, így nem véletlen, hogy Sáfár László, a látogatók mestere egyre inkább hangos szavakkal biztatta övéit.
Aztán egy hiba elég volt, és máris megrázta magát a Loki. Negyedórával a vége előtt a DVSC kilencese, Ferenczi János tört be két védő között a tizenhatoson belülre, majd laposan lőtt Pánti Tamás hálójába.
Csoda-e, hogy a korántsem meggyőző futballt bemutató hajdúságiak úgy örültek a találatnak, mintha a bajnoki címet hódították volna el?
Öt perc múlva aztán megismétlődött a jelenet, ugyanúgy két védő között lépett ki Ferenczi, aztán kisvártatva újra középkezdéshez vonulhatott a Vasas.
Az eredmény már nem változott, bár Ferenczi János egy ízben még „gólpasszt” adott, ám a csapattárs nem tudott mit kezdeni a számára váratlan helyzettel.
Az eredmény alapján könnyen nyert a DVSC, ám a Vasas játékosainak nincs miért szégyenkezniük, sőt, ebből a produkcióból igenis erőt lehet, sőt, kell meríteniük, ha igazán komoly futballistákká akarnak válni.
VASAS–DEBRECEN 0–2 (0–0)
Pasarét, 50 néző. Vezette: Mocsári Tamás (Selmeczi Krisztián, Selmeczi József)
Gólszerző: FERENCZI JÁNOS (0–1) a 75., FERENCZI JÁNOS (0–2) a 80. percben
