Bizonyíték, nem ígéret
Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés. Vagy mégsem kérdés?
Székelyudvarhelyen a legtöbb labdarúgó a „kitörés” után „betörésre” vállalkozik – mint az alábbi összeállításunkból kiderül, többnyire sikerrel.
Azt mondja, egyszer csak reccsent a térde. Mindez a Dorog elleni edzőmérkőzés hetvenötödik percében történt, nem sokkal a tavaszi idény kezdete előtt.
Palló Domokossal újra forogni kezdett a világ. Végigdolgozta a felkészülést, zokszó nélkül elvégzett minden gyakorlatot, aztán tessék, megtörtént a baj.
A diagnózis: oldalsó szalagszakadás.
Fent nevezett labdarúgó már a nyáron is részt vett egy edzésen, illetve a BKV Előre elleni fővárosban lejátszott edzőmérkőzésen az NB III, Alföld-csoportban szereplő Szigetszentmiklósi TK színeiben. Akkor nem lett a magyar harmadik vonalban irigylésre méltó körülményeket kínáló klub alkalmazottja, ám télen megköttetett az egyezség.
Meglehet, sokan a kórházból menekültek volna Székelyudvarhelyig meg sem állva egy ilyen mértékű sorscsapás után, ám az akaraterő ezúttal is Domi segítségére sietett.
Aki látta őt nap, mint nap az SZTK-pálya körül futni, figyelte az elszánt tekintetét, az alighanem akkor megjegyezte magának: ebből a fiúból lesz valaki, ez a technikás fiatalember viszi még valamire.
Mindebből két dolog is kiderül: a Romániából érkező labdarúgók a tévhittel ellentétben egyáltalán nem akaratgyengék, mi több, nagyon is tudnak küzdeni, illetőleg az is kiviláglik, Palló Domokos egyetlen egy tavaszi bajnokin sem léphetett pályára. Nem úgy Birtalan Barna, de róla egy picit később.
Sokat elárul jelenlegi csapattársuk, a korábban Magyarország egyik legnépszerűbb egyesületét, a Ferencvárost erősítő Csurka Zoltán véleménye. „Látszik, hogy csak a focinak élnek, profi a szemléletük. Amit ki tudok emelni, az az akaraterő, bár eltér egymástól a két srác, így külön értékelném őket. Emberileg Domi a megfontoltabb, igaz, a pályán őt láttam kevesebbet, de a sérüléséhez való hozzáállása, az, hogy akár civilben, akár szerelésben lejött mindennap, számomra azt jelenti, kőkemény profi. Védekező típusú játékos, technikailag teljesen rendben van, a benyomásom egyértelműen pozitív vele kapcsolatban. Az életkorából adódóan Barni kissé szeleburdi még, de a focihoz való jó hozzáállása megvan. Gyors, technikailag képzett, erőszakos játékosról van szó. Mindketten itt laknak a szigetszentmiklósi lakóparkban, így amikor ideköltöztek, persze senkit nem ismertek, sokszor én ébresztem őket, aztán megiszunk egy kávét. Hadnagy Zsoltival felváltva >>apáskodtunk<< felettük, segítettünk nekik a beilleszkedésben. Dominak ki kell verekednie magának a kezdőcsapatba kerülést, ez lehet az első számú célja, és ismerem már őt annyira, hogy ezt meg is fogja csinálni. Addig fog kaparni, míg beverekszi magát. Nem tudom, mi a célja hosszú távon, de feljebb is megállná a helyét. Reméljük, egy év múlva kiderül, ha az NB II-be jutunk a Szigetszentmiklóssal.”
Szóval, akkor Birtalan Barna. Alighanem őt ismerhetik jobban Székelyudvarhelyen, már csak azért is, mert az 1987. november 19-én napvilágot látott legény jelenleg is tagja a román U21-es futsal-válogatottnak.
„Pár kiló izom nem ártana, csak hogy ne tudjanak ellökni. Keményebbnek kellene lennem, mert mondom, a cselezés, a gyorsaság megvan.”
Mindezt Birtalan Barna nyilatkozta januárban afféle „székfoglaló-interjújában” egyesületének honlapján a www.szigetszentmiklositk.hu oldalon, méghozzá arra a kérdésre, hogy miben kellene javulnia.
Nos, tavasszal az SZTK tizennégy mérkőzést játszott lapzártánkig, abból tizenhárom alkalommal Birtalan is szóhoz jutott, legtöbbször kezdőként. Gyorsasága, fordulékonysága nem egyszer kamatozott, hiszen a Kiskunfélegyháza, a REAC II., a Gyulai Termál és legutóbb az éllovas Békéscsaba ellen is gólt szerzett, mi több, utóbbi mérkőzésen Barna egyetlen találatán kívül több nem is született. Ennek apropóján a regionális sportlap a forduló legjobbjának választotta és interjút készített vele.
Természetesen megkerestük a székelyudvarhelyi támadó mesterét, a korábbi olimpiai válogatott, a Ferencváros, az Újpest és a Győri ETO egykori kiválóságát, Rubold Pétert, aki így vélekedett a fiúkról. „Mindkettejükre vonatkozik, hogy nehezebben szokták meg az itteni környezetet. Nem viselték könnyen, hogy otthonuktól távol vannak, ám ezt az idő vagy megoldja, vagy nem. Fizikálisan mindketten nagyon jó képességekkel vannak megáldva, persze Domiról kevesebbet tudok mondani. Sérüléséig kicsit a kapkodás volt jellemző játékára, amit én a túlzott bizonyítási vágynak tudtam be. Egy-két meccs után azonban letisztult volna a játéka. Barni két-három évvel fiatalabb, mindvégig kezdőként számoltam vele, kivéve, ha az U21-es futsal-válogatottnál volt jelenése. Tavaszi teljesítményével elégedett vagyok, de sokkal-sokkal több van benne. Adós a sokkal több egyéni játékkal, ami természetesen nem az önzőséggel egyenlő. Gondolok itt az egy-egyezésekre, illetve a váratlan megoldásokra.”
Ha Szigetszentmiklóstól kicsit messzebb megyünk, de nem hagyjuk el a Csepel-szigetet, Tökölre érkezvén is „ismerősbe” botolhatunk. Demény Norbert szintén télen érkezett az NB II, Keleti csoport újoncához, a végül simán bennmaradó, tizenkettedikként végző Tököl KSK-hoz. Az akkori edző, Leskó Zoltán már a felkészülési mérkőzéseken is rendre kezdőként számolt vele, mi több, az új mester, Gyimesi László is sűrűn foglalkoztatta a július 18-án harmincadik születésnapját ünneplő labdarúgót, aki korábban, 2003-tól megfordult Magyarországon a TIAC-Honvéd együttesénél.
Ahogy a nóta mondja: az egyiknek sikerül, a másiknak nem.
Illetve dehogyisnem: elvégre összejött az álma Dénes Jenőnek is, a szintén az NB II, Keleti csoportba besorolt, a bajnoki évadot kilencedikként befejező Jászberény huszonkét esztendős védőjének, ám tavasszal mindössze huszonhat percet futballozott, igaz, azt a nagy múltú Ferencváros elleni vesztes (1–3) hazai összecsapáson tette, csereként.
„Mivelhogy itthon a lehetőségek elfogytak a további fejlődésre, mindenképpen meg szerettem volna próbálni külföldön. Ebben egy nagyon kedves barátom, Benedek Arnold segített, hogy próbajátékra jöhessek Jászberényben. Természetesen éltem a lehetőséggel, kimentem próbajátékra, és sikerült elnyernem az edző, Sándor István tetszését. Januárban kaptam választ, hogy szeretnének szerződtetni.”
A családot hátrahagyni nem lehetett könnyű pillanat. Mindez Dénes Jenőre is vonatkozik, ám ahogy mondani szokás, a cél szentesíti az eszközt. „Őszinte leszek: a bizonyítási vágy legyőzte az érzelmeimet és az elszakadást az otthontól. Abban az időszakban úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy végre a munkámnak az eredményét is érezhessem. Igen, úgy éreztem, hogy ez lehet a kitörési lehetőség. Kijutásomban óriási segítséget kaptam Hadnagy Zsolttól és a szüleimtől.”
Hadnagy Zsolt. Összeállításunkban másodszor hangzott el az ő neve. Jelenleg Birtalan Barna és Palló Domokos klubjánál, a Szigetszentmiklósi TK-nál dolgozik, hiszen a Pest megyei harmadosztályban szereplő SZTK II. mindenese. Ha kell, edzést vezényel, ha kell, lelkeket ápol, vagy mint azt a fenti példa mutatja, segít a beilleszkedésben. Segít. Ez a kulcsszó, mert mint mondja, sokan azt hiszik, hogy pénzért teszi, ám ez nem így van. „Tudja, ez az egész nekem is egyfajta bizonyítás. Elsősorban magamnak, hogy amit én nem tudtam elérni, azt más el tudja. Ezért teszek meg mindent Domiért és Barniért is. Az NB III-as szintet mindketten megütik, mi több, kis szerencsével felsőbb osztályban is megállnák a helyüket. Hatalmas lehetőség áll előttük, csak rajtuk múlik, mire viszik. Barninak még dolgoznia kell mentálisan, Domi pedig tudja értékelni azt, ha őt is értékelik. A lelkére vesz mindent, amit nem kellene. Egy másik világból jöttek, én már csak tudom, mennyire nehéz a beilleszkedés. Egy azonban biztos: nekik kell felfedezni saját magukat, de az is igaz, hogy rengeteget fejlődtek, mióta Szigetszentmiklóson vannak. Demény Norbi jól megállta a helyét Tökölön, míg Dénes Jenő talán kissé elhamarkodottan igazolt a második vonalba.”
Barni meccsre készül.
Edz rendületlenül, készül az újabb megmérettetésre
A Szigetszentmiklós az őszi tizedik helyről hatalmasat ugorva a dobogó alsó fokán találja magát, ha nyer a csapat Monoron.
És a csapat nyert.
Kellettek ehhez az ő góljai is.
Harmadik lehet egy székelyudvarhelyi.
Örömünnep Romániában?
Az.
Meg lehet csinálni?
Meg.
Székelyudvarhelyen talán egy bronz, de még egy aranyérem sem csillogna úgy, mint az otthoniak szeme.
És higgyék el, nem csupán a könnytől…
Horváth M. Attila
– Mennyire volt nehéz az elszakadás?
– Arra vágytam, hogy legyen egy esély, hogy lehessen menni valahová – felelte Birtalan Barna. – Otthon vannak a barátaim, de így is jönnöm kellett, de persze mindenféleképpen megérte.
– No igen, elvégre a hétvégén győztes gólt rúgott, nem is akármilyen csapatnak. Ez volt a legjobb mérkőzése Magyarországon?
– Igen, a Békéscsaba elleni volt az. Az első félidőben kicsit gyengébben ment nekem a játék, de a másodikban sokkal jobban.
– A családja értesült róla?
– Persze, interneten szoktak nézni. Elég sokat kellett küzdenem, de biztatott mindenki, így a szüleim és a barátaim is.
– Az álomhoz ez az út vezethetett csupán?
– Nem jár mindez sok lemondással, sőt, éppen az, hogy kevéssel. Nagyon jól megértetem magam, mindenkivel jó a kapcsolatom. Talán Csurka Zoltánnak a legjobb, de nem szívesen említek nevet.
– Elégedett önmagával, azzal, amit eddig produkált?
– Nagyjából, bár elég kevés gólt szereztem. Nem találom a formát, össz-vissz hat vagy hét gólt szereztem a kupamérkőzéseket is beleszámítva, hetvenszázalékos sem vagyok.
– Mi ennek az oka? Kevés lehetőség adódik ön előtt?
– Éppen az, hogy nem. Nagyon sok helyzetem van, nem tudom az okát. Pedig koncentrálok.
– Csapata honlapján még a télen azt említette, jöhetne önre néhány kiló izom. Alakul?
– Hát, kilók már vannak rajtam, de az még nem izom. (nevet) Fölszedtem ugyan három-négyet, de ez kevés egy támadóhoz képest.
– Hogyan tovább, Birtalan Barna?
– Úgy néz ki, maradok Szigetszentmiklóson Domival együtt, hiszen nagyon jól érezzük magunkat. Nagyon jól fogadott mindenki, segítőkészek voltak, pedig senkit sem ismertünk, de Hadnagy Zsolton keresztül sok emberrel találkoztunk. Ő az, akinek nagyon sokat köszönhetünk.
– Miként telik egy átlagos napjuk?
– Edzés után elmegyünk együtt internetezni, sörözni vagy kólázni.
– Sörözni?
– Jobban hangzik. (nevet) De a viccet félretéve: sokat sétálunk a városban.
– Mi lesz később? Mondjuk öt év múlva?
– Öt év múlva? Bármi megtörténget, nem lehet mindezt megmondani.
– Az otthoniak mit mondanak?
– Büszkék rám. Tudja, ha nem rúgok gólt, édesanyám mindig mondja: tudod, kisfiam, van az a kapu, oda kell berúgni a labdát.
Névjegy
BIRTALAN BARNA
Posztja: támadó
Magasság/testsúly: 178 cm/70 kg
Mezszám: 17
Eddigi klubjai: ISK, FC Budvár, Székelyudvarhelyi SK, Roseal SC
(Forrás: www.szigetszentmiklositk.hu)
– A hetvenötödikben történt?
– Igen – felelte Palló Domokos. – A Dorog FC ellen játszottunk, és ekkor a vizes pályán beléptem ellenfelem elé. Aztán a térdem reccsent, Budapesten pedig megállapították, hogy elszakadt az oldalsó szalagom.
– Nekikeseredett?
– Nagyon. Gondolhatja… Alig vártam, hogy végre kezdődjön a bajnoki szezon, erre két hónapos kényszerpihenő következett.
– Most milyen formában van?
– Nagyjából nyolcvanszázalékos az erőállapotom, nem érzek semmilyen fájdalmat. A gyakorlásokon részt veszek, de mondta az edzőm, ne menjek bele durvább szituációkba.
– Némi pihenőt követően új szezon kezdődik.
– Nem lesz egyszerű, de mindent megteszek azért, hogy bekerüljek a kezdő tizenegybe.
– Csak a csúszós pályát kerülje el… Amúgy minden rendben?
– Őszintén megmondom, nagyon vártam már egy ilyen lehetőségre. Örülök neki, hogy kipróbálhatom magam más országban, megismerhetek egy új csapatot.
– Semmi kétség, erre számított.
– Mondták, hogy a feltételek komolyak, előre szeretne jutni a Szigetszentmiklós, úgyhogy igen, körülbelül erre számítottam, sőt, kellemes meglepetés ért. Abban reménykedem, hogy amikor teljességgel felépülök, százszázalékosan tudok majd teljesíteni.
– A későbbiekben mire számíthat a futballkedvelő önnel kapcsolatban?
– Csak azt tudom mondani, minél előbbre, minél fentebb szeretnék jutni. Kis célt elérni, aztán tovább. Csak így lehet.
– Milyen a csapat morálja, a közösség?
– Én mindenkivel nagyon jóban vagyok. Csuri (Csurka Zoltán – a szerző) is a lakóparkban lakik, közel vagyunk egymáshoz. Rendesek a srácok, az edző, a vezetés is, szóval boldog vagyok, hogy itt lehetek.
Névjegy
PALLÓ DOMOKOS
Posztja: védekező középpályás
Magasság/testsúly: 180 cm/73 kg
Eddigi klubjai: FC Hargita, Victoria Saraten, Roseal SC
(Forrás: www.szigetszentmiklositk.hu)
