Harmadik hely.Talán ez a legszebb siker, a legfényesebb medál eddigi felnőtt pályafutása során.
Persze csilloghatna szebben ez a bronz, ha…
De mint tudjuk, sem a sportban, sem az életben nincsen ha.
Tamási Gábor – merthogy róla lesz szó az alábbiakban –, a Szigetszentmiklós labdarúgója tavasszal nem sokszor jutott szóhoz.
Amikor lehetőséget kapott edzőjétől, Rubold Pétertől, igyekezett mindig a maximumot kiadni magából.
Húszévesen még előtte az élet, övé a jövő.
És tényleg.
– Mit gondol, mi lehetett a kisebb megtorpanás oka? Idegenben a Szolnoki Spartacus és az Algyő otthonában is kikapott csapata, nem beszélve a Pest Megyei Kupa-elődöntőről…
– Kezdeném a szolnoki meccsel – felelte Tamási Gábor. – A legfontosabb az volt, hogy minden héten műfüvön készülünk, így teljesen ehhez vagyunk szokva. A kispasszos játék fekszik nekünk, ez lehet a mi futballunk erőssége, sőt, szerintem az is. A szolnoki pályát nézve elég érdekes volt ezt a kispasszos játékot erőltetni. Hagytunk ki helyzetet, többet is, és igazából a szolnokiak az adódó lehetőségeiket értékesítették. Algyőn nem rossz csapattal kerültünk szembe. Egész jól játszott, nagyon jó felépítésű játékosokból állt ellenfelünk, és nem is igazságos az, hogy vereséget szenvedtünk, mert a döntetlen reálisabb lett volna. A sülysápi kupameccset inkább nem értékelném, de ha kihasználjuk a helyzeteinket, amelyek az első félidőben adódtak, akkor megrogytak volna mindenképpen, és utána valószínűleg biztos győzelmet aratunk. De így szokott történni: kihagyjuk a helyzeteket, amit megsínylettünk és kiestünk.
– Volt, aki azt mondta, a második félidőben a megye-kettes Sülysáp lefutballozta a nem titkoltan második vonalba vágyó Szigetszentmiklóst.
– Igen, a második félidőben eléggé szétesett a játékunk, talán a kihagyott helyzetek miatt. Én nem éreztem úgy, hogy a Sülysáp lefutballozta volna az SZTK-t. Volt-egy-két megingás egy-egy poszton, amiknek nem szabadott volna megtörténnie, de mindenkinek lehet rossz napja, mindenki játszhat rosszul. Nem értékelném úgy, hogy a Sülysáp lefocizott volna bennünket.
– Mi tagadás, nem sok rivális győzte le egyáltalán a Szigetszentmiklóst tavasszal, mondhatni, elvétve kapott ki a társulat. Éppen úgy, ahogyan Tamási Gábor szóhoz jutott.
– Nem sok lehetőségem volt pályára lépni. Kétszer kezdtem, nagyrészt csereként játszottam, de a második meccsen sikerült két gólt szereznem.. Nagyon jó lendületet adott a csapatnak az első pár győzelem, véleményem szerint ennek következtében sikerült begyűjteni a későbbiekben a többi pontokat. Sikerült egy elég hosszú sorozatot elérnünk, amire az SZTK keretein belül talán még nem volt példa. Mindenképpen pozitív teljesítményt értünk el, még ha idegenben két vereség be is csúszott. Azt gondolom, ennyi talán belefér egy ilyen hosszú menetelésbe.
– Fiatal ember, alig múlt húsz esztendős. Ott tart, ahol tartania kell?
– Több szemszögből nézhetjük ezt a dolgot. Három éve focizom, nem régen kerültem ki a mezőnybe. Négy év alatt az MTK-nál standard csapattagnak lenni, majd az SZTK-ban futballozni nem olyan rossz dolog, sőt! De mint mindenben, ebben is megvan még a fejlődés lehetősége, ellentétben azzal, aki hat-nyolc éves kora óta kinn futballozik a mezőnyben. Bízom benne, lesz ez még feljebb is.
– Tudtam, hogy korábban biciklicselek helyett robinzonádokkal idegesítette az ellenfeleket, éppen ezért kérdezem: mennyire volt ez pálfordulás? – Őszintén mondom, óriási törés volt ez az életemben. Egy világ dőlt össze bennem, mivel a szakmához értő emberek mindegyike elismerte a tudásomat. Tényleg eléggé nagyra tartottak anno, de ugye a méretemnél fogva abba kellett hagynom. Többen tanácsolták nekem, a mezőnyben lehet keresnivalóm. Csak tudja, az volt a probléma, éppen előtte mentem ki az eggyel idősebb korosztállyal decemberben egy Európa Kupa-jellegű megméretésre, és ott is sikerült a legjobb kapusnak lennem... Aztán abbahagytam.
– Megfordult a fejében akár csak egyszer, hogy kész, vége, elég volt, végleg befejezi a futballt?
– Abszolút nem fordult ez meg a fejemben. Mert szeretek focizni, és én is éreztem magamban, hogy a mezőnyben elérthetem azt, hogy sikeres lehetek a futball berkein belül. Nem tudom, milyen szinthez lesz elegendő, hogy mire leszek képes a továbbiakban, de igazából eszembe sem jutott. Annyira szeretem a futballt, hogy ilyeneken ne is gondolkodjak még ekkora törés után sem.
– Ma már talán könnyebben beszél róla: a pályán előnyt jelent, hogy valaha a gólvonal előtt repkedett?
– Természetesen valamennyire igen. Nem tudom, persze, mennyire előny vagy hátrány, mert amikor adott szituációban vagyok, nem szokott ez megfordulni a fejemben, de általában tudom, a kapusoknak mi a rossz, hogy hová rúgják a labdát, hogy mit éreznek kellemetlennek, vagy éppen melyik indítások azok, amiket utána értékesíteni lehet. Valamilyen szintű segítséget tehát adhat.
– Ezek után meg sem lepne, ha azt mondaná, egy kapus a példaképe. Ki a világ jelenlegi legjobb cerberusa?
– Szerintem nincs ilyen. Nem tudok jól dönteni, mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Gianluigi Buffont tartom nagyra. Van der Sarról meg volt a véleményem, hogy gyenge kapus, de az utóbbi időben „beérett”, negyvenévesen kinőtte magát, így őt is jónak tartom. Meg még Petr Cech. Ez az a három, akiről azt mondom, most ott van a topon.
– A testvéréről beszélhetünk?
– Természetesen.
– Az öccse, Tamási Zsolt jelenleg Olaszországban futballozik, korosztálya egyik legtehetségesebbnek tartott honi labdarúgója. Még mielőtt valakiben felmerülne a kétely, nem, semmiféle rokoni kapcsolat nincs önök, illetve a korábbi győri sikeredző, jelenleg az MTK, illetve a Sándor Károly Akadémia alkalmazásában álló Tamási Zsolt között. Némi kitérő után: mit mondtak a szakemberek, melyikük a tehetségesebb?
– A karrierünk eléggé különböző utakon jár. Én kapusként, ő mezőnyjátékosként kezdte. Akkor sikeresebb voltam, sokkal, és ez most megfordult, nem is kicsit. (mosolyog) Körülbelül a tízszeresére, már ami a sikerességet illeti. Ugye ő most az Udinese labdarúgója, és bár most nemrégiben nem tudták megnyerni a kupát, de nagyon jó helyen végeztek. Büszke vagyok rá, mert nagyon jól megy neki. De természetesen volt közöttünk rivalizálás, meg lesz is, mindenképpen, bár a szintkülönbség most már megvan. (mosolyog)
– Zsolt mire viheti ön szerint? Kinőheti magát Itáliában?
– Mindenképpen bízom benne, és ezt alá is támasztották többen Olaszországban, akikkel sikerült kapcsolatba kerülnöm. Kilencvenes születésű, és a Primavera-kor huszonegy év. Most lesz csak tizennyolc, úgyhogy rengeteg ideje van még kupát nyerni, illetve bebizonyítani, hogy tényleg jó játékos, és erre meg is van a lehetősége, illetve adottak a keretek. Sokszor azért nem fért oda, mert jöttek vissza a felnőttből a huszonegy éves futballisták, így helyet kellett nekik biztosítani. Általában mindig középpályások jöttek vissza, ő pedig irányító, ezért nem kapott annyi lehetőséget, de úgy tudom, mindenképpen lesz módja még bizonyítani.
– Beszélgetésünk napján, június 7-én indult útjára a labda Ausztriában és Svájcban. Mit vár az Európa-bajnokságtól? Egyáltalán, figyelemmel követi az összecsapásokat, netán videóra, DVD-re rögzíti, ha lemarad valamiről?
– Ha van időm, meg tehetem az iskola meg a foci mellett, persze, természetesen nézem a meccseket. Favoritom nem mondható, hogy lenne. Nem vagyok az a mindent DVD-re felvevős, meg az az iszonyat rajongó típus sem, de szeretek nagyon jó meccseket nézni. Akár játszhatja azt a két leggyengébb is. Nagyon jó lenne, ha minél több kiváló mérkőzés volna az Európa-bajnokságon. Én ezért szurkolok, és nem azért, hogy ez vagy az a csapat megnyerje.
– Ha már az iskolát hozta szóba: hol tanul?
– A Harsányi János Főiskola hallgatója vagyok, ez a mostani a második félévem. Egész sikeresen zárom a félévet. Egy vizsga van még hátra, ami még meghatározhatja az éves teljesítményemet, de négy egész kettő körüli átlaggal számolok.
– Mit lehet tudni Tamási Gáborról, a magánemberről?
– A civil énemről mit mondjak? (mosolyog) Nagyon szeretek jó társaságban lenni, bulizgatni, a szabadidőmben a barátaimmal lenni. Egyszóval tényleg kikapcsolódni, mert a tanulás és a foci együtt eléggé megterheli a szervezetet.
Névjegy
TAMÁSI GÁBOR
Született: 1988. április 22.
Eddigi klubjai: Goldball ’94, MTK
Jelenlegi klubja: Szigetszentmiklósi TK
