SÓLYOM FERENC: „Minden ellenfelünknek egy félidőnyi előnyt adtunk”
A házigazda Pénzügyőr szakvezetője, Sólyom Ferenc érthető okból boldogan értékelte a látottakat. „Gratulálok a csapatnak a második félidei játékához! Sajnos tavasszal minden ellenfelünknek egy félidőnyi előnyt adtunk, de szerencsére a mérkőzések többségében jól jöttünk ki belőle. Gratulálok a Százhalombattának a bajnokság megnyeréséhez és sok sikert kívánok nekik az NB II-ben.”
GÁLVÖLGYI ISTVÁN: „Agyonnyert meccs volt”
– Kettő-nulla és vígjáték helyett kettő-három és tragédia. Meglepődnék, ha erre számított volna.
– A mai meccsen olyan játékosok játszottak, akik kevesebb lehetőséget kaptak – felelte Gálvölgyi István félórával a lefújás után. – De ez nem látszott meg a játékon, mert kettő-nullára vezettünk, kapufákat értünk el, tehát elég nagy különbség volt a két csapat között. Utána ez a könnyelműség – vagy nem is tudom, minek nevezzem – megbosszulta magát: a Pénzügyőr két perc alatt rúgott két gólt. Be is lelkesedett az ellenfél, és utána már ők voltak helyzeti előnyben. Azért fájó a vereség, mert ha kikapunk három-kettőre egy nyílt meccsen, amin az ellenfél jobb, abba beletörődik vagy legalábbis jobban elfogadja az ember. Agyonnyert meccs volt, ráadásul a két csapat között nagyon sok pontkülönbség van. Azért megjegyezném a játékvezető tevékenységét. Nem őt hibáztatom, de gratulált nekünk a mérkőzés előtt a bajnoki címhez, onnantól kezdve pedig úgy volt vele, itt csak egy csapatnak lehet fújni. Egy kicsit fáj, mert úgy gondolom, nem ezt a bánásmódot érdemeltük volna. Ettől függetlenül gratulálok a Pénzügyőrnek, mert a gólok után egységesek voltak, a második félidei csapatuk masszívnak tűnt, jól cserélt kollégám, Sólyom Feri. Ilyen a labdarúgás.
– Mennyire nehéz motiválni egy olyan csapatot, amelynek legfeljebb az lehet a célja, hogy játékosai nehogy megsérüljenek?
– Az utolsó három fordulóban, a második Fehérvárhoz utaztunk, majd a negyedik Pénzügyőrhöz, hétvégén pedig jön a harmadik Törökbálint. Úgy tudom, már szervezik az éremoszt, és nyilván a Törökbálint odateszi magát, mint ahogy a Pénzügyőr is. Nagyobb volt a pasarétiekben a motiváció, ezért nem is tudok igazán haragudni a játékosokra, mert melyik csapattal nem fordulhat mindez elő? Egy kicsit magyaros, de jó értelemben annyit ütöttem őket... Azt mondtam nekik, minél több pontot gyűjtsünk a hátralévő meccseken még akkor is, ha számunkra ezek már tét nélküliek. Tudomásul kell venni, hogy ez is benne volt a pakliban. A TTC elleni egy másik mérkőzés lesz, mert tudom, a Törökbálintnak célja van, mégpedig a második hely megszerzése. Én azonban bízom benne, hogy az ünnepet nem rontjuk el.
– A város önök mellé állt, indulhatnak a második vonalban. A magyar futballban tapasztalható érthetetlen döntések kapcsán azonban felmerül a kérdés: marad Százhalombattán?
– Az elnök úr jelezte, a vezetőség bennem gondolkodik. Volt érdeklődő, de én az a típusú ember vagyiok, aki szeret hosszabb időt eltölteni, nyílván, ha ezt hagyják. Nem is gondolkodtam másban, de a jövő évünk jóval nehezebb lesz, mert a másodosztály elég nagy ugrás lesz. Bízom benne, hogy meg tudjuk oldani, hiszen a célunk a bennmaradás lehet, valamint a fiatalok beépítése a csapatba. Vannak helyi, tehetséges gyerekek, azoknak is fejlődési lehetőséget kínál a másodosztály. Úgy gondolom, nehéz dolgunk lesz, de ezt majd az élet megadja, mert a Nyugati csoport igen erős, ám ezt a feladatot meg kell oldani.
– Van már kiszemeltjük, illetve milyen koncepció alapján igazolnak?
– Konkrétum egyelőre nincs, de természetesen nem akarunk nagy csereberét. Akik itt teljesítettek, azok a játékosok természetesen maradnak. Néhány helyen nyilván lehet változás, de csak fiatal játékosok jöhetnek szóba. Az anyagi lehetőségeink nem engedik meg, hogy NB I-es, kész futballistákat igazoljunk, nem is ez a célunk. Jövőre két 'nyolcvanhetes születésűnek kell egyszerre a pályán lennie, jelenleg egy 'nyolcvanhetesünk és egy 'nyolcvannyolcasunk van. Ezt is szem előtt kell majd tartanunk.
