Elkeseredett volt, ami érthető. Egy ilyen meccset ugyanis egyszerűen nem szabad elveszíteni. Aligha véletlen, hogy egy fásult, a kispadon kilencvennégy perc alatt éveket öregedő Sisa Tibor jött ki az öltözőből a lefújást követően.„Sajnos ilyen a labdarúgás. Nekünk sok helyzetünk volt, az ellenfélnek kevés, mégis kettő-kettő lett a vége. Azért gondolom azt, hogy a másik két meccsen is lehet nyerni, mert lehet, hogy nekünk lesz akkor kevesebb lehetőségünk, és mi fogjuk megnyerni a mérkőzést. Akkor aztán azt mondom, hogy üsse kő. De most nem vagyunk vidámak ettől az eredménytől.”
A Tatabánya korábbi szakvezetője, az U19-es válogatott szövetségi edzője válaszolt a Foci a köbön kérdéseire is.
– Kívülről azt lehetett érezni, hogy a mieink vezetésük tudatában visszaálltak. Ön nem érezte így?
– Ez a kérdés azért meglepetés, mert csatárt cseréltem be kettő-nullánál – felelte Sisa Tibor. – Véletlenül sem az volt a gondolat, hogy védekezzünk.
– Kettő-egy után lehetett érezni azt, hogy a fiúk őrizni próbálják az előnyt és nem további gólokkal terhelni a litvánok kapuját.
– Sajnos van abban valami, hogy úgy gondoltuk, ez a mérkőzés már megvan. Van tanulsága. Hogyha tudnánk belőle okulni, akkor azt mondom, nincs baj. Ha nem tudunk belőle okulni, akkor nehéz lesz… Az utolsó percig azt kell játszanunk, mint az első félidőben és a második játékrész egy-egy periódusában.
– Ki az, akinek a teljesítményével elégedett volt?
– Azt kell mondanom, hogy az első félidei teljesítménnyel semmi kifogásom nincs, a másodikban több olyan játékos volt, aki mást játszott, mint ami szükségeltetett volna, így a csapatteljesítmény is ezáltal megváltozott.
