Gulyásleves itt, feketeleves ott: megérdemelten győzött a bajnoki címért küzdő, ám láthatóan csatárgondokkal küzdő Békéscsaba ellen a bronzéremért hajtó Szigetszentmiklós.
Szarvas János nyugodtnak tűnt. Talán hozzászokott a békéscsabai szurkolók modorához.
Egykor kedvenc volt, szombat este a pokolba kívánták.
A drukker már csak ilyen: felemel egy szemvillantás alatt, majd a mélybe taszít a másodperc töredéke alatt.
Nem játszott igazán jól a Békéscsaba Szigetszentmiklóson, bár alighanem másként alakul az eredmény, ha az első negyedórában a nagy nekibuzdulás után, egyetlen igazán ordító helyzetét öt méterről kihasználja a látogató.
Bernáth Péter és Pozsár Gábor nagyon hiányzott a lila-fehéreknél, hiszen bár Cseke Tamás egy hete négyszer avatta fel a REAC II. kapusát, Botlik Dánielt, az SZTK nem az a szint, amely gárda ellen könnyedén fickándozhat az ember.
Rubold Péter együttese jól védekezve, egymást kisegítve futballozva szép sikert ért el, így érthetően zúgott a vastaps a lefújás után.
Meglepő, de a nekikeseredett vendégszimpatizánsok egy része is egy röpke ideig a zöld mezes hazaiakat éltette, hogy aztán hangyasóhajnyi idő múlva a fekete bőrű hazai labdarúgót, Leke Alexet pocskondiázza…
Érthetetlen viselkedés volt ez, hát még, ami ezután történt. Elsőként Viniczai Ádám, a csapat kapusa lépett ki a vendégek öltözőjéből, ám hiába szóltak neki többen is, nem biztos, hogy ez a legideálisabb időpont a távozásra. A cerberus azonban nem hallgatott senkire, és neki lett igaza.
Szerencsére nem ért fizikai inzultus senkit, ám a vendégeknek „beszélgetős” kedvük volt. A Heti hetesre aligha volt idejük várni, ők minduntalan Szarvas Jánossal akartak eszmecserét folytatni.
A szakvezető beszédbe elegyedett velük, miként jó néhány vendéglabdarúgó is. Jól tudta mindenki, csak a szép szó segít, ráadásul a csabai futballisták védelmében el kell mondanunk, a motivációval semmi gond nem volt, mindenki küzdött becsülettel, azt azonban látni kell, ez a Békéscsaba, ezzel a kerettel csont nélkül zuhanna ki az NB II-ből.
Persze hol van még a második liga? A hétvégén az Örkény ellen győznie kell a liláknak, máskülönben az utolsó pillanatban csúszhat ki kezükből a többször megnyert aranyérem. Hogy nem lesz könnyű dolguk Miklya Miklóséknak, arról csak annyit, hogy Örkényben megizzadt a Bajai LSE, ugyanis vasárnap délután „csak” 3–2-re nyert Goretich Gábor legénysége.
De nyert, és számukra ez a lényeg, hiszen életben tartották Reitmann Zoltánék az elsőségről szőtt álmaikat.
Brlázs Gábor, a csapat kapitánya hagyta el utoljára a csabai öltözőt. Arca szomorúságról árulkodott, pedig alighanem ő tudja a legjobban: a boldogság csupán egy karnyújtásnyira, illetve győztes mérkőzésnyire van.
A csata után az SZTK tagjai a Svájc–Csehország Európa-bajnoki nyitómérkőzésből hátralévő perceket követték figyelemmel a kétperces autóútra lévő sátorban kivetítőn, miközben a gőzölgő gulyáslevest fogyasztották. Szándékosan nem kanalazást írtunk, hiszen csupán villa állt a szakmai stáb, illetve a játékosok rendelkezésére.
Ez persze még mindig jobb, mint a (csabai) feketeleves, ami ellen nem csupán kanállal és villával, de kézzel-lábbal tiltakoztak volna a labdarúgók…
NINCS TARTOZÁS! „Nyugodtan írja csak le, a nevemet is adom hozzá! Oláh Imre, a Békéscsaba technikai vezetője vagyok. Nincs semmiféle tartozásunk, nemhogy hetvenmilliós! Szépen vagyunk, hogy riválisaink ilyen híreket terjesztenek rólunk!”
A technikai vezetőnek elhisszük, amit mond. Nincs okunk kételkedni szavaiban. A történeti hűség kedvéért, a tisztánlátás érdekében kérdeztük meg, mi igaz abból, hogy hetvenmillió forint tartozása van az egyesületnek.
A jelek szerint tehát Békéscsabán kék az ég, már persze ha az anyagiakat vesszük alapul.
Kívánjuk, hogy így legyen még jó sokáig, hiszen az azt jelenti, van pénz a magyar futballban.
