Ha valamiféle csoda nem történik, a hétvégén koronázásra kerül sor, de nem a koronázó városban.
Pozsár Gábor, a Békéscsabai Előre huszonnégy gólos támadója ünnepelni szeretne vasárnap délután. Neki minden oka megvan rá, hiszen úgy szórta a gólokat különösen az első félévben, mint bolond a lisztet. Ám a csapat, a lila-fehér sereg az elmúlt hetekben többet volt padlón, mint hajléktalan a Keleti pályaudvaron.
Meglehet, persze, hogy az Örkény elleni szezonzáró bajnokin győznie sem kell Szarvas János együttesének, hiszen jelen állás szerint a Baja–Gyula találkozóra egy nappal korábban kerül sor, azaz a jelenlegi listavezető tudni fogja, mit kell játszania. (Hogy ez kinek jó, az persze másodlagos, jobb helyeken ilyen persze nem fordulhat elő, ám még a közeli Ausztria is oly messzinek tűnik...)
Az esélyeket latolgatva persze nehezen képzelhető el, hogy ne a 'Csaba szerezze meg a bajnoki cím mellé a másodosztályú bajnokságban való indulás jogát, és bár interjúalanyunk is bízik saját csapatában, a labda mégiscsak gömbölyű.
– Talán ha beszáll, minden másként alakul.
– Hogy is mondjam? – kérdezett vissza Pozsár Gábor. – Összességében gyengén teljesítettünk, de nem vagyunk hozzászokva a műfűhöz. Furcsa volt ezen játszani attól függetlenül, hogy nekünk is van műfüves pályánk, de úgy gondoljuk, hogy az izületeknek nagyon rossz, éppen ezért füvön készülünk egész évben. Pénteken azért rámentünk, hogy szokjuk egy kicsit a műfüvet, de ez kevésnek bizonyult.
– A békéscsabai szurkolók többsége – akiket én a viselkedésük alapján fenntartással nevezek annak – kissé finomítva a szavakat, de úgy fogalmaztak a szigetszentmiklósi mérkőzés végén, hogy nagyon gyengén teljesítettek. Kétszer láttam önöket egy hónapon belül, és pechjükre nem vagyok jó kabala, mivel mindkétszer kikaptak úgy, hogy a csatársor néma volt, mint Levente. Miért nem megy a csapatnak?
– Mindettől függetlenül nem lehet a műfűre fogni a mostani vereséget. Tavasszal nem vagyunk valami acélosak, de ez betudható annak, hogy nagyon sok a sérültünk. Előrevaló játékunk ezért nehezebb, emiatt nem tudunk gólt rúgni.
– Többek között ön is sérüléssel bajlódott. Rendbe jött már?
– Bízom benne, hogy teljesen meggyógyultam, bár a műfüvön nem mertem megkockáztatni a játékot, hiszen a lovaglóizmommal műtöttek öt hete. Igaz, azt mondták, két hét múlva már játszhatok, de az operációhoz képest három hétre rásérültem... Pihentettem, de úgy érzem, most már teljes értékű munkát tudok végezni. Úgy voltam és voltunk vele, majd az utolsó fordulóban, az Örkény ellen teljes értékű futballt tudok nyújtani.
– Mennyire érzi biztosnak a bajnoki címet? Tudva azt, hogy beszélgetésünk másnapján éppen Örkénybe utazik a nagy rivális Baja. (A Baja végül 3–2-re nyert – a szerző)
– Semmi sem biztos, de ha otthon nem verjük meg az utolsó helyezett Örkényt, akkor meg is érdemeljük, hogy nem leszünk bajnokok.
– Furcsa lenne, ha a csoport leendő gólkirálya hoppon maradna. Melyik találatára a legbüszkébb?
– Huh... Huszonnégyből választani... Talán az otthoni, Kiskunfélegyháza elleni egyik találatom, amikor ollóztam egy gólt, az a legszebb, de nagyon nehéz így vsszapörgetni a meccseket.
– Akkor ne is visszafelé, előre tekintsünk. Meglesz a bajnoki cím, tegyük fel...
– Biztos vagyok benne.
– Szóval ha így lesz, az NB II-ben a régi 'Csabát láthatják a szimpatizánsaik?
– Bízom benne, de jó pár, legalább nyolc-tíz játékosnak érkeznie kell ahhoz, hogy stabil másodosztályú csapatunk legyen.
– Mi az ön célja? A viharsarkiaktól akar nyugdíjba menni vagy szívesen „világot látna”?
– Ez elég összetett dolog. Először is szeretnék feljutni az NB II-be, mégpedig a Békéscsabával. Ha nem is tettem le arról, hogy az NB I-ben vagy külföldön futballozzak, de azt be kell látni, hogy menedzserek nélkül nagyon nehéz. Abban bízom, hogy a Békéscsabával minél hamarabb feljutunk újra az NB I-be.
– Edzője, Szarvas János éppen erről beszélt a Vasas elleni mérkőzésük után, hogy 2012-re, a klub százéves születésnapjára jó volna ismét az élvonalban szerepelni. Lát erre reális esélyt?
– Persze, hogy el tudom képzelni! Az az igazság, amit NB III-ban vállaltak a vezetők, azt maradéktalanul teljesítették. Bízom benne, hogy ez az NB II-ben is így lesz, az a legfontosabb. Nem kell túligérni, de amit igérnek, azt teljesítsék. Remélem, hogy megerősödük, és egy-két év után visszamegyünk az NB I-be.
– Mennyire nehéz ez az NB III-as pontvadászat? Melyik együttes ellen szenvedtek meg igazán?
– A tavaszi fordulók során nagyon keveset játszottam. Most Szigetszentmiklóson vagyunk, nagyon jól passzoló csapatuk van, a műfű is feküdt nekik, mert igaz, hogy most csúszott, de lassúbb a játék rajta. Sokan azt mondták, ez a mostani mezőny erősebb, mint a tavalyi vagy a tavaly előtti volt, de azt mondhatom összességében, hogy minden évben esik a színvonal. Az NB I-ben, az NB II-ben és az NB III-ban is.
– Ön szerint minek köszönhető a „romlott áru”?
– Látja, ez az, amit nem tudok megmondani.
