Sokan féltették az SZTK-t a kezdést megelőzően, ám mint kiderült, felesleges volt aggódni: Rubold Péter csapata könnyedén verte a szimpatikusan küzdő, ám lényegesen gyengébb képességű Hódmezővásárhely együttesét.
Tamási Gábor korai gólja mindent eldöntött.
Csupán a hatodik percben jártunk, amikor a sérülések, eltiltások és egyéb okok miatt a „felforgatott” SZTK megszerezte a vezetést. Ne feledjük, a védelemből Rédei Milán és Gálhidi Gergő, a középpályáról Tóth János, míg a csatársorból Szécsi Attila hiányzott, ám az „új” fiúk, Tamási Gábor, Kosuth Miron és Frank Tamás remekül pótolták a kiesett láncszemeket.
Volt gondja Rostás Károlynak is. A HFC szakvezetője hét meghatározó emberével nem számolhatott kerethirdetéskor, így Varga Máté, Rácz Dezső, Gonda Miklós, Horváth Hunor, Czibere Adrián, Kiss Krisztián és Czina Ádám ezúttal nem bújhatott fehér trikóba.
Ha hiszik, ha nem, volt olyan hódmezővásárhelyi labdarúgó, aki a padon ülők közül nem mindenkit ismert, mivel még az ifiből is fel kellett irányítani futballistákat.
Ott tartottunk, hogy hat minutum telt el az összecsapásból, és ekkor úgy tűnt, gólparádéval örvendeztetik meg a korántsem szép számú publikumot a hazaiak. Bizony, többször hangot adtunk már annak, hogy hiába jönnek a jó eredmények, úgy tetszik, Szigetszentmiklóson az emberek nem vevők a (jó) futballra…
A csapatot mindez azonban nem érdekli, lévén úgy gördültek egyre-másra az SZTK-támadások, mint azok a bizonyos kavicsok. Érdemes megemlíteni, hogy Rubold Péter gárdája voltaképpen egy támadóval, az ifjúsági csapat házi gólkirályával, Kosuth Mironnal futballozott. Persze ott volt a pályán Birtalan Barna is, aki kicsit hátravontabban, már-már a középpályások vonalából indult és ért fel nem egyszer a hódmezővásárhelyi kapu elé.
Az első felvonásban nem egy alkalommal szorult saját kapuja elé a HFC, ám a félidő hajrájáig csupán helyzetekig jutottak a zöld dresszesek, ám lélektani szempontból a legjobbkor (avagy a legrosszabbkor…) kapitulált a vendégek hátsó alakzata. A találatot ismét Tamási Gábor szerezte, aki bizonyította, hogy igenis lehet rá számítani.
„Nem passzolgatni kell, támadni!”
Alighanem a fenti mondatot még a Sport Büfében is hallották, hiszen Rubold Péter kieresztette a hangját.
Az SZTK mesterének voltaképpen igaza volt, hiszen a második félidő első öt percében feltámadni látszott poraiból a látogató. Volt spiritusz ekkor a vendégekben, és ha két-három rutinosabb labdarúgó lett volna a HFC-ben, könnyen szépíthettek volna Rostás Károly tanítványai.
Patakfalvi Balázs jó néhányszor próbálkozott távoli és közép távoli lövésekkel, ám kísérleteit nem kísérte szerencse – egészen a nyolcvankettedik percig, de erről majd egy kicsit később, hiszen a mindvégig agilisan, harcosan futballozó Kosuth Miron egy, a kapusról kipattanó labdát lőtte a bal sarokba, majd az SZTK tízese varázsolt tizenhét méterről a kapufa segítségével a bal felső sarokba.
„Három elég lesz!”
A melegítés után visszatérő HFC-cserejátékosok egyike így biztatta a beállni készülő Czibere Krisztiánt, ami jelzi, hogy a realitás talaján maradva is van érzéke a humorhoz.
A nyolcvankettedik percben jött el Patakfalvi Balázs ideje: a Szolnoki MÁV korábbi játékosa nagyszerű lövéssel vette be Molnár F. Tamás kapuját. Nagy kedvvel játszott a vendéglátó, ám szó se róla, az eredmény ellenére sem megalázó vereséget szenvedő, szimpatikusan küzdő Hódmezővásárhely bár meghajolt a nagyobb tudás előtt, Szűcs Róbert tizenegyesből szépített.
Összességében az SZTK még felforgatott összeállításában is mindvégig jobbnak bizonyult vetélytársánál, persze nagy kérdés, mi lett volna akkor, ha a találkozó folyamán megsérülő, mi több, a csata után is „forgó földet” érző Tamási Gábor a hatodik percben nem veszi be Molnár F. Tamás hálóját.
ÍGY TELJESÍTETTEK
Szigetszentmiklósi oldalon Szabó Kálmán alighanem bánta, hogy fürdőnadrágot nem hozott magával: az első félidőben az SZTK kapusa a hasát süttethette volna, ám a második félidőben néhány alkalommal jól avatkozott közbe, egy ízben bravúrral mentett. A védelemben Kővári Márton az első félidőben kevesebbet vállalt támadásból – pedig tehette volna –, a folytatásban aktívabb lett, egyértelműen javult teljesítménye. Király András nevéhez méltó produkciót nyújtott, ha tudott, előre merészkedett. Simkó Krisztián a fordulás után megsérült, tamponnal az orrában futballozta végig a félidőt, összességében jól oldotta meg feladatát. Csurka Zoltán lendületes volt, mint mindig, Szente Tamás észrevétlenül futballozott, amely az ő posztján dicséretnek számít. Tamási Gábor két gólja önmagáért beszél, a második félidőben sérülése miatt érthetően kevesebbet vállalt magára, a mezőny egyik legjobbja volt. Frank Tamás nem lógott ki se le, se fel, az látszott, hogy jó helyen van nála a labda. Patakfalvi Balázs nagy kedvvel és önbizalommal futballozott, gólja élményszámba ment, miként az első találat előtti gólpassza is, hiszen remekül tekerte a bőrgolyót a vásárhelyi kapu elé, így a mezőny másik legjobbja lehetett. Birtalan Barna visszavontabban is hasznosan futballozott, bár volt időszak, amikor el-eltűnt a pályán. Kosuth Miron nagyszerűen helyt állt, sokat futott, gyakran változtatta a helyét, megjátszható volt és a labdákat is jól tartotta meg. Ha fizikálisan erősödik, nagy karriert futhat be – nem csupán az NB III-ban. Bár kis túlzással többet feküdt, mint egy útszéli örömlány, mindez azt jelenti, tartottak a technikás labdarúgótól.
A Hódmezővásárhely kapujában Molnár F. Tamás az első gólnál hibázott, a második érdekes körülmények között született, a harmadik előtt bravúrral védett, a negyedikről nem tehetett. A védelemben szereplők közül legtöbben csak az átlagos teljesítményt nyújtották, a lelkesedésre nem lehetett panasz, ám ez a minimum, még a harmadik vonalban is. A középpályán Marton Bence nyújtotta a legjobb teljesítményt, ha lettek volna társai, talán minden másként alakul szombat délután. Koncz Krisztiánnak nem volt sok esélye az SZTK védelmi vonalában, nem mutathatta meg, mit is tud valójában. Szűcs Róbert az „egy gól és más semmi” tipikus verzióját adta elő, igaz, a tizenegyest illik értékesíteni, bármilyen rutinos kapus álljon a háló előtt.
SZIGETSZENTMIKLÓS–HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 4–1 (2–0)
Szigetszentmiklós, 200 néző. Vezette: György Sándor (Bálint Zoltán, Rózsa Zoltán)
SZIGETSZENTMIKLÓSI TK: 1 SZABÓ Kálmán (a Foci a köbön osztályzata: 6) – 7 KŐVÁRI Márton (6), 2 SIMKÓ Krisztián (6), 15 KIRÁLY András (6), 6 CSURKA Zoltán (6) – 4 SZENTE Tamás (6) – 14 TAMÁSI Gábor (8), 11 FRANK Tamás (6), 10 PATAKFALVI Balázs (8), 17 BIRTALAN Barna (6) – 9 KOSUTH Miron (7). Edző: Rubold Péter.
Csere: Birtalan helyett 3 PANDUR Tamás (0) és Tamási helyett 18 RÉDEI Milán (0) a 76., Kővári helyett 13 VARRÓ Nándor (0) a 85. percben.
HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI FC: 12 MOLNÁR F. Tamás (4) – 7 SIMON Szabolcs (5), 13 ANTAL Krisztián (4), 4 HUSZÁR Lajos (4), 10 BAKOS Ádám (5) – 14 NAGY András (5), 6 MARTON Bence (5), 11 BORBÁS Zsolt (4), 20 MUCSI Dénes (5) – 9 KONCZ Krisztián (4), 8 SZŰCS Róbert (5). Edző: Rostás Károly.
Csere: Borbás helyett 16 SZABÓ István (5) az 56., Koncz helyett 21 MÁTÉ Viktor (0) a 63., Mucsi helyett 17 CZIBERE Krisztián (0) a 80. percben.
Gólszerző: TAMÁSI GÁBOR (1–0) a 6., TAMÁSI GÁBOR (2–0) a 44., KOSUTH MIRON (3–0) a 75., PATAKFALVI BALÁZS (4–0) a 82., SZŰCS RÓBERT (4–1, tizenegyesből) a 89. percben.
(Hamarosan megszólal honlapunkon a vesztes hódmezővásárhelyi csapat edzője, ROSTÁS KÁROLY, aki beszél többek között elvárásairól, no meg a jövő HFC-jéről is.)
