Voltaképpen nem történt semmi meglepő: a Pénzügyőr a pasaréti pályaavatón sorozatban harmadik bajnokiján maradt veretlen, míg a Martonvásár egyhuzamban negyedjére volt kénytelen vesztesen elhagyni a játékteret.
Amikor a Riadó utcán végigmentünk, már átéreztük a szójáték lényegét, kvázi a bajt, hogy jobb lesz bizony tényleg sietősre fogni.
Jött az égi áldás, előbb kevés, majd annál több.
Negyven perccel a kezdés előtt ugyanúgy zuhogott, így már-már kezdtük sajnálni Kocsis Gábort és Orbán Ambrust.
Nevezettek a PSE cerberusai, és ők voltak az elsők, akik négy óra előtt tíz perccel melegíteni indultak.
Aztán jöttek sorra a többiek.
Mondhatni, nem volt ebben semmi meglepő, ám ha hozzátesszük, hogy hosszú-hosszú hónapok után vehették ismét birtokukba a „vámosok” a főhadiszállást, akkor már más a leányzó fekvése.
Apropó, leányzó: Zsolnai László, a hazaiak egyik legrutinosabb futballistájának tündéri kislánya először járt a pálya közelében, ám talán nem is baj, hogy nem tudja még felfogni, mi az, hogy futball.
Bevalljuk, jó néhány meccsen sokszor mi is csak a fejünket vakarjuk, mit is kívánnak nekünk eladni ezen címszó alatt?
Szó, mi szó, szombat délután sem a Manchester United és a Barcelona tette tiszteletét a II. kerületben, ám a gyér számú nézősereg azt láthatta, hogy két motivált együttes csap össze.
A hazaiak nekibuzdulása érthető volt, hiszen a pályaavatón kikapni legalább olyan szánalmas, mint G. Győző hétfő esténként, míg a vendégek a becsületükért küzdöttek.
Ahogy az várható volt, a martonvásári társulat agresszíven futballozott, és ha nem is percenként, de itt is, ott is adódott lehetőség a gólszerzésre. Hét percen belül Király János előtt adódott két lehetőség is, egyik után sem tette fel teljesítményére – stílszerűen – a koronát.
Csoda-e, ha a játéknap egyik legizgalmasabbnak ígérkező mérkőzésére a Sárisáp, a Budapesti Erőmű és a Százhalombatta is „delegált” legalább egy labdarúgót.
Ott volt a lelátón a korábbi PSE-közönség kedvenc, a ma már az éllovas Battát erősítő Patkó György, és bizony a Pepe becenévre hallgató támadó azt láthatta, hogy egykori társai akárcsak a luxusprostituáltak, nem adták olcsón a bőrüket.
Meglehet, néhányan a pályán látták volna Bősze Andrást, Rajkó Zoltánt, Zsolnai Lászlót vagy éppen Diószegi Attilát, ám nevezettek sérülés, illetve egyéb okok miatt nem lehettek az ünnepi csata résztvevői.
Miközben „fent” záporoztak a beszólások és poénok, addig „lenn” nem volt min nevetni.
Így telt el az első félidő, ám a második felvonás nem csupán több lehetőséget, de gólokat, mi több, felpaprikázódó hangulatot is hozott.
Ám ezt megelőzően az volt a kérdés, a szünetben fellépő és nagy sikert arató fúvószenekar kinek húzza, pardon, fújja el a nótáját?
Negyedóra sem telt el a játékrészből, amikor egy pontrúgást követően kétszer is jókorát bakizott a vendégek hátsó alakzata, sovány vigasz lehet az MSK híveinek, hogy „csupán” a másodikból lett gól, igaz, a jól helyezkedő Schuster Rolandnak a kapufáról elé vágódó labdával a gólvonal előtt olyan nehéz dolga volt, mint George Clooney-nak hölgytársaságban az ismerkedéssel (1–0). Magunk közt szólva, ismét beigazolódott a mondás: a Schuster maradjon a kapufánál.
Aki azt hitte, hogy innentől fogva könnyed játszadozássá fajul a csata, az alaposan tévedett, ugyanis Patkós Csaba tanítványai nemhogy nem adták fel a harcot, kis túlzással tíz percen belül több lehetőséget dolgoztak ki Kocsis Gábor kapuja előtt, mint addig összesen. Az agilis Király gyanús körülmények között esett el a büntetőterületen belül, de ahol mi álltunk, nem lehetett százszázalékos pontossággal állást foglalni, hogy vajon jól ítélt-e Klotz Tamás, amikor nem fújt a sípjába.
Ám nem csupán a martonvásáriak kísérletező kedvét nem kísérte szerencse, ráadásul Elek Arnold buta szabálytalansága után emberelőnybe is került a PSE.
Negyedórával a vége előtt, nagyjából hat óra magasságában azt hittük, fél kilenc múlt pár perccel, lévén a vezető kereskedelmi csatorna műsorpolitikáját tükrözendő csere történt – barátok közt. Avagy a néhány perce hatalmas helyzetben hibázó Gegesi-Kiss Tamás le, Szőke László fel. Mint ahogy Kerényi Zsolt is le-fel robotolt, nem csoda, ha a fáradtság jeleit véltük rajta felfedezni.
Fájdalom, a vendégeknek nem sikerült ugyanez a hazaiak ötösével, hiszen a lefújás előtt hat perccel minden reményét elvesztették a látogatók, ugyanis az agilisan, nagy kedvvel futballozó Szőke Lászlónak elég volt egy hiba, hogy egy lövőcsel után haláli nyugalommal továbbítson a kapuba (2–0).
A tehetséges Áder András beállása után szinte rögvest feltehette volna az í-re a pontot, ám ahelyett, hogy „írt” volna, rosszul is „olvasott” ziccerben.
Mégsem lehet véletlen, hogy ennek ellenére is a Martonvásár bukott meg – igaz, legalább nem irodalomból…
PÉNZÜGYŐR–MARTONVÁSÁR
2–0 (0–0)
Pasaréti út, 250 néző. Vezette: Klotz Tamás (Kronavetter János, Previtzer Péter)
PÉNZÜGYŐR SE: 1 KOCSIS Gábor – 8 DÓCZI Szabolcs, 16 SZIKES Péter, 4 DR. VAINER Attila, 9 ZBOROVSZKY Károly – 14 KOPCSA Balázs (3 BÍRÓ Péter, 60. p.), 10 KERÉNYI Kálmán, 15 SCHUSTER Roland, 7 MEGGYES Balázs (11 ÁDER András, 88. p.) – 18 GEGESI-KISS Tamás (5 SZŐKE László, 75. p.), 2 KERÉNYI Zsolt. Edző: Sólyom Ferenc.
MARTONVÁSÁRI SK: 1 DEÁK Miklós – 5 PÁPAY Ádám, 8 SIPOS Lajos, 13 ELEK Arnold, 7 HERMANN Tamás (15 SARKADI, 87. p.) – 6 FODOR Gergely, 18 FARKAS Zsolt (10 TITZ László, 74. p.), 14 GÁL Dániel, 11 KOVÁCS I Attila – 16 KUPI Zoltán (6 KŐVÁRI, 69. p.), 9 KIRÁLY János. Edző: Patkós Csaba.
Gólszerző: SCHUSTER ROLAND (1–0) az 58., SZŐKE LÁSZLÓ (2–0) a 84. percben.
Kiállítva: Elek Arnold a 70. percben (a második sárga lap után).
Jó: Kocsis Gábor, Meggyes Balázs, Kerényi Zsolt, Schuster Roland, ill. Király János
(A Foci a köbön várhatóan a jövő hét első felében interjút közöl a Pénzügyőr mesterével, SÓLYOM FERENCCEL, illetve télen a Budapesti Erőműtől szerződtetett, a Martonvásár ellen a második gólt szerző SZŐKE LÁSZLÓVAL!)
