Két remekbe szabott góljával főszereplővé vált.Amit aligha hitt a meccs előtt, végül megvalósult.
Bár meglehet, Hajdu Zsolt nem élete mérkőzését játszotta az MTK színeiben, az ifjú tehetség sérülése után egyre inkább visszatalál régi önmagához.
A nagyszerű képességű labdarúgóval a szombat kora délután véget ért összecsapás lefújását követően beszélgettünk.
– A negyvenedik perc tájékán mire gondolt? Nulla-kettőnél hitte volna, hogy győzni fognak?
– Persze, gondoltam, hogy nyerünk – felelte egy hatalmas mosoly kíséretében Hajdu Zsolt, a mezőny legjobbja. – Mostanában nem jött ki nekünk a lépés. Az utolsó három meccsen végig jobbak voltunk, csak amikor az ellenfél vezetett, érthetetlen módon visszaálltunk. De nagyon bíztam most a csapatban, mert egész héten úgy dolgoztunk, hogy ezen a meccsen dől el a bajnokság.
– Amennyiben jósnak is kitűnő, akkor már akaszthatják is az aranyérmeket a nyakukba! Nem elégedtek volna meg a döntetlennel sem?
– Semmiféleképpen! Az MTK mindig bajnokesélyes és ezt idén is szeretnénk bebizonyítani azzal, hogy megnyerjük a bajnokságot.
– Rosszkor és rosszul jött, hogy két elmaradt mérkőzésük is van, méghozzá a Sopron és a Kazincbarcika ellen? Kérdezem ezt azért, mert a vesztett pontok tekintetében az MTK a legjobb, de a csata előtt talán ennek is köszönhetően az FTC állt az élen.
– Hát igen… Ha a három meccset nem rontjuk el, anélkül is vezethetnénk. Lélektanilag nagyon nehéz lesz „behúzni” azt a két bajnokit, mert bár igaz, a két csapat nem az élen áll, de nem könnyű meccs vár ránk Sopronban és Kazincbarcikán.
– Ha visszatérünk a mögöttünk hagyott kilencven percre, miként vélekedik a góljairól?
– Tudja, most tértem vissza egy hosszú sérülés után. Az Újpest és a Fehérvár ellen már játszhattam. Akkor is volt két százszázalékos helyzetem, de sajnos kihagytam azokat. A héten Petres Tamás úr (az MTK U17-es alakulatának edzője – a szerző) egész héten ezzel csesztetett, hogy mindig én kerülök helyzetbe, és most ki fog jönni a lépés. Szerencsére igaza lett, aminek nagyon örülök!
– Miben múlták felül a Ferencvárost? Lelkierőből nálam jelesre vizsgáztak, hiszen ahhoz kell valamiféle plusz, hogy egy gárda nulla-kettőről fordítson és nyerjen három-kettőre.– Itt jön ki a bezártság, hogy a Sándor Károly Akadémián egész héten együtt vagyunk, és szerencsére ez kijött, hogy a csapaton belül barátokra is leltünk. Bátorítottuk egymást egész meccsen, és ezzel szerintem felülmúltuk a Fradit, hiszen nem adtuk fel nulla-kettőnél sem.
– Mire számít a pontvadászat hátralévő részében?
– Ezzel a győzelemmel a csapat összeállt. Innentől a bajnokságot már csak mi veszíthetjük el. Bízom benne, hogy a Honvédot is megverjük, és akkor eldőlhet a bajnokság.
– Mi a távolabbi cél? A közelit kitalálom: élvonalbeli labdarúgó. Aztán?…
– Nagyon remélem, hogy jövőre a junior és a felnőtt csapattal tudok készülni itt az MTK-nál. Remélem, úgy sikerül a következő két hónap, hogy számítanak rám. Azt is nagyon remélem, hogy huszonkét-huszonhárom éves koromban ki tudok kerülni külföldre. De persze addig még az NB I-ben szeretnék bizonyítani.
– Ha behunyja a szemét, mire gondol, miről álmodik? A Premier Ligáról, a Primera Divisiónról, netán a Serie A-ról?
– Huh… Kedvenc bajnokságom úgy igazán nincs. Az angol, a spanyol és a német bajnokság az, amelyeket szívesen megnézem. De a Bayern München a kedvenc csapatom!
