Foci a köbön

Józan ésszel rá aligha számított az ember.

Ha az egykori békéscsabai sikeredző, Pásztor József vagy a csupa szív Csató-testvérek érkeztek volna, nem lepődünk meg.

Szigetszentmiklósi lakosként persze nem olyan hihetetlen a megjelenése a Szigetszentmiklósi TK öltözőfolyosóján, ám ő nem a hazaiakkal diskurál, hanem a vendégekkel a Békéscsaba elleni fontos összecsapás előtt.

Helgert Szabolcs a régi ismerősök miatt választotta alig másfél hete az NB III, Alföld-csoport rangadójának első félidejét, ám az NB II, Keleti csoportban újoncként bennmaradó Tököl KSK hátvédje a várva várt csata előtt a Foci a köbönnek is szentelt időt. 

 

– Nagy kő esett le a szívükről?

– Azt mondom, miután edzőváltás történt, megváltozott a csapat játéka és stílusa. Az eredmények önmagukért beszélnek – felelte Helgert Szabolcs. – Az új mesterrel hét győzelmet szereztünk, hazai pályán csupán egyszer szenvedtünk vereséget, mégpedig a bajnok Kecskeméttől. Véleményem szerint teljesen megérdemelten maradtunk benn az NB II-ben, különösen a második félév alapján.

 

– Bevallom, idén csupán egyszer láttam a Tökölt élőben, az is felkészülési találkozó volt. Azon a február tizenharmadiki napon a Ferencváros szigetszentmiklósi vendégjátéka után a RAFC-ot fogadták. És bár hangsúlyozom, előkészületi mérkőzés volt, kívülről mégis úgy tűnt, mintha nem lenne rendben minden a csapat körül.

– Teljesen jól látta az egészet. Nem csak azon az egy mérkőzés, volt még több olyan edzőmeccsünk, amely nem volt a rangunkhoz méltó. Egyrészt alacsonyabb osztályú csapatokkal játszottunk, a másik meg az, hogy fásult, enervált együttes benyomását keltettük azokon a találkozókon. Ahogy mondtam, az edzőváltás nagyon jót tett. A RAFC elleni mérkőzés után nem volt semmiféle fejmosás. Lehet, hogy az edzések hatása is kijött rajtunk, fáradtak voltunk, de erre nem szabad fogni. Voltak nagyon nagy egyéni hibák azokon a meccseken, de ez benne van. Az egész őszi idényünk volt. Kilenc pontot szereztünk fél szezon alatt, ez pedig rányomta a bélyegét a felkészülésre is. Fejben abszolút nem voltunk ott. Fizikailag nem volt gondunk a tavasszal, mert egyenrangú partnerei voltunk még a Kecskemétnek is. A pedagógia azonban sokat jelent egy labdarúgónak. Minden emberrel máshogyan kell bánni, és azokon a mérkőzéseken, a felkészülés alatt is elhangzottak olyan szavak a játékosok felé, amit nem kellett volna. Ezeket én nem szeretném kommentálni. Aztán jött az új tréner, aki mind pedagógiailag, mind szakmailag más volt, ami az eredményekben is megmutatkozott.

 

– Csak annak köszönhető a látványos javulás, hogy felfrissült a csapat Gyimesi László érkezésével? Csupán azért kérdezem, mert Kurucsai Milán, Mojzes Róbert, Kása Tibor, Gasparik András vagy Vejmola Tamás másodosztályú rutinnal felvértezve segítséget jelenthetett és jelentett is.

– Erre azt felelem, hogy az ősszel az első öt fordulóban hét pontot szereztünk. Akkor még nem voltak itt a kecskemétiek, tehát elvben adva lett volna a lehetőség a további jó szereplésre is. Sokat jelentett nekünk ez a néhány játékos, plusz még Medgyesi József érkezése a Ferencvárostól. De ha már itt tartunk, éppen a kecskeméti találkozót említeném, ahol a kölcsönbe érkezők nem is játszottak, és talán a nyolcvanadik percben rúgta a győztes gólt a KTE. A játékosok hozzáállása is megváltozott a második félévre, de nemcsak nekik köszönhetően, mert ez összetett dolog. A szurkolók is máshogy viszonyultak a csapathoz, mert nem mindegy, ugye, hogy egy fél szezon alatt szerzel két győzelmet, aztán a szurkolók is elpártolnak tőled. Úgy kezdtük a tavaszt, hogy három-nullára nyertünk az Orosháza ellen, így egyből mellénk állt a közönség. Még egyszer mondom, sokat jelentettek az érkezők, de az úgymond régi játékos kerettel is sokkal több pontot kellett volna szereznünk. Ettől függetlenül hozzá kell tennem, tisztelem, becsülöm Leskó Zoltán munkáját, mégiscsak kétszeres bajnokcsapatot csinált, azaz látszik, honnan hová vitte a Tökölt. Azt is azért tudni kell, hogy amikor NB II-esek lettünk, nem változott meg úgy az anyagi háttér, ahogy azt sokan várták volna, szóval nincs kolbászból a kerítés. Amiből tudunk, abból gazdálkodunk.

 

– Ezerkilencszáznyolcvanegyes születésű, azaz ereje teljében lévő sportember. Milyen tervekkel vág neki az elkövetkező éveknek?

– Mindenféleképpen szeretnék maradni Tökölön, nekem szívügyem ez a klub. Ötödik éve itt játszom, kétszeres bajnokcsapat tagja vagyok. Ezért is tartottam fontosnak, hogy bennmaradjunk. A szurkolók, a szertáros néni és a pályamunkás is hozzátett valamit ehhez a sikerhez. Szeretnék több NB II-es szezont lehúzni, hiszen ahogy ön is mondta, még csak huszonhét éves vagyok, érzek magamban annyi erőt, hogy három-négy évig bőven futballozzak. Egy stabil másodosztályú csapatot is kialakíthatunk a jövőben, és itt meg kell említenem az elnök urat, Nagy Bélát, aki nélkül ez nem jött, nem jöhetett volna létre. Ő az, aki megteremti a feltételeket. Mert az nagyon fontos egy játékosnak, hogy amit igérnek, azt betartják, azaz rendezett a háttér. Ez pedig a Tökölre abszolút igaz.

 

– Messze járok az igazságtól, ha azt állítom, ami az NB I-ben a REAC, az az NB II-ben a Tököl? Tehát keveset kapnak, de azt időben?

– Így van. És szerintem ez is a jövő. Nem kell elszállni, mert sok klub igérgetett már annyi mindent.... Ha nincsenek betartva, a játékosok ezáltal nincsenek motiválva, akkor az semmit sem ér. Láttunk erre elég példát, említhetem itt a kizárt Sopront, de Orosházán is gondokról hallottam, miszerint nem kapták meg azokat a pénzeket a futballisták, amit megigértek. Meg is lett az eredménye, hiszen kiestek. A realitások talaján kell maradni. Mindig azt mondtam, amikor bajnokok lettünk a megyében és az NB III-ban is, az, hogy aranyérmet szereztünk, ötven százalékban a csapatközösségnek köszönhető, negyven százalék a vezetőké, tíz százalék pedig a szurkolóké, pályamunkásoké, akik tudják segíteni az együttest, motiválni a játékosokat. Nálunk nincsenek irreális fizetések, sőt, a fél csapat amatőr. Illetve mindenki az, mert a futball mellett dolgozunk. Jó példa lehet ez az összes második vonalbeli egyletnek, persze itt nem a Kecskemétre gondolok. Mert a KTE az NB I-et megérdemelte, nagyon jó csapatról van szó, le a kalappal előttük.

 

– Ugyanez elmondható a Tökölre is. Mikor kezdik a felkészülést?

– Július elsején. Tegnap volt az utolsó edzésünk (a beszélgetés június 7-én készült – a szerző), egy bankettet csináltunk, átbeszéltük a múltat, és a jövőről is szót ejtettünk. Úgy néz ki, lesznek változások, az elnök úr elmondta, hogy megpróbálják együtt tartani a keretet. Az biztos, hogy az utánpótlásunk szempontjából egy kisebb füves pályát szeretnénk. Mert azt tudni kell, hogy az NB II-ben sajnos egy pálya kevés.

 

– Maximálisan egyetértünk, ám van olyan hely, ahol a több is „sok”.

– Például Budakalász, amelynek gárdája kiesett az NB III-ból. Volt NB II-es csapata a BMSE-nek. Fölment, aztán le, most a megye-egybe. Itt nincs ingadozás, ezért jár köszönet az elnök úrnak. Lehet, hogy nélküle most mi is a megye-kettőben lennénk és arról beszélnénk most. De nem erről diskurálunk, mert hála Istennek, van egy ilyen ember. Persze mellette többen dolgoznak a csapat sikeréért, így Gindl Istvánt is meg kell említenem.

 

– Az imént az utánpótlásról beszélt. Csak nem a sok helyütt mostohagyereknek tartott területen dolgozik?

– A tököli általános iskolában vagyok testnevelő tanár, mellette pedig edzéseket tartok a tizenöt éveseknek. Ezért nagyon nehéz egy ilyen kisvárosban négy utánpótlás-csapatot elindítani. Mennyiségre is, így érthető, hogy minőségről nem is nagyon tudunk beszélni. Ahhoz külön futballiskolákat kellene létesíteni. Tudnék mondani NB III-as csapatokat, akár a Békéscsabát, ahol fociiskolák vannak. Pedig eddig csupán NB III-as gárdája volt. Jövőre lehet, hogy találkozunk, de mondom, náluk régóta működik ez. Ez lenne a jövő nálunk is, ha több évet töltünk el az NB II-ben. Meg hát voltak gondjaink a pálya minőségével. Az elnök úr tett már lépéseket egy új, füves játéktér ügyében, azt pedig a gyerekek nevében is mondhatom, nagyon örülnénk neki. A huszonegyedik században egy műfüves pálya téli időszakra nagyon jó,. Ugye, itt készültünk Szigetszentmiklóson, és főleg egy második vonalbeli gárdának ez elengedhetetlen.

 

– Kazincbarcikai illetőségű, ám kétezer-egyig a Vasast erősítette. Azon a nyáron azonban Hajdu Attilával, Pető Tamással, Kabát Péterrel, Zováth Jánossal vagy éppen Tiber Krisztiánnal együtt ön is távozott Angyalföldről. Van bármilyen kapcsolata a fővárosiakkal?

– Igen, van, hiszen játszottunk itt, Szigetszentmiklóson egy edzőmérkőzést, akkor találkoztam Tóth Andrissal, a csapatkapitánnyal. A mostaniak közül Sowunmi Thomast meg Pandur Petit ismertem, vele ifjúsági válogatottak voltunk. Kellemes emlékem fűződik ehhez, hiszen annak idején Horvátországban tornát nyertünk. Jó a kapcsolatom velük, Tóth Andrissal például a második félidőt végig beszélgettük.

 

– Nyugtasson meg: ugye, nem a pályán?

– Nem, nem, nem, természetesen azon kívül. (mosolyog) Nekem szívügyem a Vasas, nagyon szerettem ott játszani. Amikor eljöttem Angyalföldről és Rákospalotára igazoltam, akkor megszűnt a futballcsapat. Számomra öröm, hogy most rendezett klubnak számít a Vasas, megmondom őszintén, nem csak azért kedvencem, mert ott is játszottam. Tudja, a szüleimtől kezdve mindenki Vasas-szurkoló. Stabil, tagja az NB I-nek és ez nagyon jó. Komjáti András, majd Bozsik Péter volt az edzőm a piros-kékeknél, míg Kozma Istvánnal fél évet együtt futballoztam Budafokon. Illetve, várjon csak... Aranyossal is együtt játszottam, Imre is az utánpótlásnál edzősködik.

 

– Olyan lelkesen mesél, mintha az NB I-ben futballozna. Az élvonal nem is érdekli?

– Vonzónak tartom, mert megtiszteltetés játszani a magyar élvonalban, de tudva azt, mi uralkodik ott... Koromtól függetlenül jól érzem magam az utánpótlásban, szeretem a munkámat. Most szeptembertől valószínűleg véglegesítenek az iskolában, így nagyon meggondolnám, hogy feladnám-e ezt a biztos egzisztenciát. Sőt, tudja mit? Azt mondanám, amit a pályán teszek: nem adnám fel!

 

 

Az alábbiakban felsoroljuk a Tököl KSK 2007/2008-as évadban elért eredményeit és gólszerzőit, valamint utánanéztünk annak, hogy interjúalanyunk, Helgert Szabolcs mikor lépett pályára.

 

1. forduló: Szolnoki MÁV (otthon) 2–1

Gólszerző: Kiss Péter, Palásti Sándor

 

2.: Orosháza (idegenben) 0–2

 

3.: Makó (o) 1–1

G: Hamar István

 

4.: Bőcs (i) 2–5

G: Kiss Péter (2)

 

5.: Mezőkövesd (o) 1–0

G: Hamar István

 

6.: Kecskemét (i) 1–5

G: Lakics László

 

7.: Tuzsér (o) 0–1

 

8.: BKV Előre (o) 0–3

 

9.: Jászberény (i) 0–0

 

10.: Ceglédi Vasutas (o) 0–1

 

11.: Baktalórántháza (i) 1–2

G: Kiss Péter

 

12.: Ferencváros (o) 0–4

 

13.: Kazincbarcika (i) 0–2

 

14.: Vecsés (o) 1–1

G: Radnics László

 

15.: Vác-Újbuda (i) 1–6

G: Vedres Zoltán

 

16.: Szolnoki MÁV (i) 0–2

 

17.: Orosháza (o) 3–0

G: Semsei Mihály (2), Gasparik András

 

18.: Makó (i) 0–2

 

19.: Bőcs (o) 2–1

G: Gasparik András, Semsei Mihály

 

20.: Mezőkövesd (i) 2–0

G: Kása Tibor (2)

 

21.: Kecskemét (o) 0–1

 

22.: Tuzsér (i) 2–1

G: Gasparik András, Kása Tibor

 

23.: BKV Előre (i) 0–4

 

24.: Jászberény (o) 1–0

G: Gasparik András

 

25.: Ceglédi Vasutas (i) 1–2

G: Kurucsai Milán

 

26.: Baktalórántháza (o) 2–0

G: Demény Norbert, Gasparik András

 

27.: Ferencváros (i) 1–1

G: Kurucsai Milán

 

28.: Kazincbarcika (o) 1–0

G: Gasparik András

 

29.: Vecsés (i) 1–2

G: Gasparik András

 

30.: Vác-Újbuda (o) 2–2

G: Kurucsai Milán (2)