– Hogy őszinte legyek, én úgy fogalmaztam magamban a mérkőzés előtt, ha öt alatt megússzuk, akkor már gratulálni tudok a csapatnak – felelte Rostás Károly. – Ez sikerült, de azt mondom, a mérkőzés után némi hiányérzetem van, mert ez a Szigetszentmiklós most megfogható lett volna. A mezőnyben és labdatartásban lényegesen jobbak voltak, ezt el kell ismerni. Ügyes kis csapatot rakott össze a kollégám, de a ziccerek, amiből adódott három-négy, azokat kihagyták, ám ha azt nézzük, akkor nekünk is volt ennyi. Persze ez jellemez egy jó csapatot, ha megy a szekér: a kapufáról befelé pattan a labda, a helyzeteket értékesíteni tudja. Mi ebben nem igazán voltunk partiban. Ami számomra örömteli, hogy akiket bevittem a második félidőre, tizenöt-tizenhat éves gyerekeket, azok színt vittek a játékba. Utána volt két-három olyan lehetőségünk, amiből gólt tudtunk volna szerezni, ám kimaradtak a lehetőségek, ami egyértelműen a rutintalanság számlájára írandó. Olyan gyerek is szerepelt, akit most hoztam fel a serdülőből és meglepően jól játszott. Számomra ez szívderítő, mert a jövő szempontjából tudok kire, illetve kikre építeni.

 

– Maximálisan. Úgy gondoltam, ha négy-öt sikert aratunk, az már jó. Az elsődleges célunk nekünk nem az, hogy egy Szigetszentmiklóst idegenben megverjünk, hanem az, hogy bennmaradjunk. Mindez véleményem szerint már az előző körben sikerült. Most már csak arra kell figyelnünk, hogy a tabellán melyik helyezést sikerül elcsípnünk. Bízom benne, hogy lesz tartása a csapatnak.

 

– A fiatalokra számítunk, mert három-öt éven belül egy olyan ütőképes együttest szeretnénk kialakítani, amelyik bárkivel felveszi a versenyt. Akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az első öt hely valamelyikét megcélozzuk. Még egyszer hangsúlyozom, idén nekünk a kiesés elkerüléséért kellett küzdenünk, hiszen ha belegondolunk, tizenkét-tizenhárom játékos távozott a tavalyi ezüstérmes csapatból, ami máshol meglehet, megszűnést eredményezett volna. Nálunk hála Istennek, olyan jó az utánpótlás, hogy mindig tudunk valakikhez nyúlni. A mai mérkőzés is bizonyította, hogy még nem teljesen érettek erre a játékosok. De nem csupán a vezetőség, én is türelmes vagyok. Úgymond dédelgetjük őket, nem akarunk abba a hibába esni, mint sok más egyesület, hogy össze-vissza vásárolnak labdarúgókat, és működik az egész két-három évig, aztán meg megszűnik az egyesület. Csak amióta én Vásárhelyen vagyok, nem egy és nem két csapat szűnt meg az NB III-ban. Mindezen klubok a felelőtlen gazdálkodás áldozatai lettek.

 

– Pénzt nem tudunk adni, szegény egyesület a miénk. Mi neveljük a játékosokat, mert azt akarjuk, hogy belőlük tényleg futballisták legyenek. Nem szeretnénk, hogy mindig csak pénzben gondolkodjanak. Először mutassanak valamit, és ha tudnak bizonyítani – mint ahogy megtették ezt a múlt évben –, mert az meg is látszik. Több gárdától megkeresték őket, és ma már pénzért játszanak. Mi csak játéklehetőséget tudunk nyújtani, de persze bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb lesznek olyan labdarúgók, akik jobban megbecsülik majd a klubot, és hosszabb távon kitartanak a Hódmezővásárhely mellett.