A Soproni Liga huszonötödik játéknapjának péntek esti nyitótalálkozóján a Vasas hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Zalaegerszeget.
Nem tudom, Erwin Koeman, a magyar válogatott új szövetségi kapitány járt-e már a Fáy utcában. Ha eddig nem tette, péntek este felfedezhette volna a XXI. századi hiper-szuper sportkomplexumokhoz finoman fogalmazva is csak lassan közelítő Illovszky Rudolf Stadiont.
Válogatottságra érdemes futballistát nem sokat látott volna, legfeljebb akkor, ha a gyep helyett a hazai VIP-páholyra meresztette volna vigyázó tekintetét.
Ha nem mondtam volna, meccs volt péntek este, méghozzá profinak, hogy azt ne mondjam, eredetinek csomagolt „kínai” áruval.
A sor kezdhető a találkozó bírájával – játékvezetőt csak azért nem írok, mert az Puhlnál, Vágnernél, Collinánál vagy Merknél kezdődik –, hiszen alighanem csak ő nem látta azt, amit ezer néző a helyszínen és ezrek a tévé képernyője előtt ücsörögve: Vlaszák Géza úgy ütötte el B. Tóth Balázst, ahogy felelőtlen autós a figyelmetlen kisnyugdíjast. Ez a világ minden pályáján kiállítást ér, Sulyok Gergely szerint azonban nem volt gólhelyzet, vélhetően ezért kapott csupán sárga lapot a kopasz kapus.
Nem sokkal ezután a századik élvonalbeli góljára váró Waltner Róbert köszönt volna be egykori csapatának, ám fogalmazzunk úgy, minden smakkolt, csak az a fránya labda lebeghetett volna fél méterrel a föld felett… Hogy a Vasas drukkerei „szeretettel” emlékeztek a ZTE 9-esére, ahhoz legyen elég a csatár állítólagos homoszexualitására utaló rigmus többszöri megismétlése…
A Zalaegerszeg ezen a tavaszon nem sokkal marad el az angol Arsenaltól. Nem játszik lélegzetállítóan a ZTE, BL-negyeddöntőig sem jutott, de a légiósok száma közelít az „ágyúsokhoz”.
Miljatovic, Botis, Polgar, Davidov, Meyé, Vulin, Pekic.
Mindannyian szerephez jutottak a Vasas otthonában, ám hogy még a magyar mérce is magas, azt jelzi, hogy ezek a fiúk állított labdát is több méterrel kapu fölé tudtak küldeni. Szerencsére sokszor a kapáslövésig nem jutottak, különben a Béke téri templomig repült volna a bőrgolyó…
A félidő lefújása előtt újra Sulyok vette át a stafétabotot: nem volt meggyőző a visszajátszás, miszerint a tizenhatoson belül Meyé nem lökte el Balog Zsoltot. Mivel a bíró sárga lapot mutatott fel a Vasas 27-esének, és az a meglepettségtől szinte szólni sem tudott, két dolog lehetséges: vagy nagyon jó színész a jobbhátvéd, vagy Sulyoknak kellene más munkakör után néznie… A „show-nak” persze folytatódnia kell: végszóra, illetve végső sípszóra Vlaszák csempészett némi izgalmat a meccsbe, ugyanis egy Németh Norbert által emelt labdát majdhogynem a saját kapujába segített. Ahogy a viccbeli Pistike említi: hát, először még én is nevettem…
A folytatásban Sowunmi lőhetett volna Németh passzából gólt, oda rúghatta, ahová akarta, aligha Vlaszákot vette volna amúgy célba…
Megannyi rossz passz, elhibázott kísérlet már nem figyelemfelkeltő egy magyar bajnokin, ezért hatott üdítően Németh remek helyzetfelismerése, aki Kincses Péter elé varázsolta a lasztit, majd a jobb oldali középpályás a ki tudja, miért leálló egerszegi védelem mellett gyönyörűen lőtte a jobb felső sarokba (1–0).
Hiszik, vagy sem: az első, valódi futballra emlékeztető jelenet volt ez – cirka hatvanhárom perc után.
Láss csodát, a ZTE ezek után kezdett volna futballozni, ám „jó” hazai szokás szerint a nagy nekibuzdulás csupán néhány minutumig tartott.
Aztán visszaállt a régi rend, maguk között elvoltak a legények, majd hazamentek a – futballnihil miatt – szegények.
Jut eszembe, a Vasas vízilabda-csapata 11–7-re győzött az Eger elleni bajnoki fináléban és ezzel egyenlített.
Csupán azért kívánkozik mindez ide, mert majdhogynem egy időben kezdődött a két sportesemény.
Ha azt vesszük, klassziskülönbség mutatkozott a felek között.
A vízilabda javára.
