A felejthetetlen után jött a felejthető
Hiába ígérkezett parádés kilencven percnek, nem lett az: az MTK egy inkább küzdelmes, mint jó, ám nézők nélkül hangulattalan meccsen a kék-fehéreknél is haloványabb produkcióval kirukkoló Ferencvárost győzött le.
Lett volna mit ellesni.
Ha az U17-es korosztály két kirakatcsapata végignézte volna az ifi A meccsét, bizony aligha ilyen kilencven perc kerekedik ki a „kicsik” találkozójából.
Szó se róla, mind az MTK, mind a Ferencváros szervezett egylet benyomását keltette, ám ezen a derbin nem lehetett tövig rágni a körmöt.
Az első húsz percben a leginkább gólhoz közelítő akció egy jobb oldali MTK-elfutás után alakult ki, amikor a beadni kívánt labda lecsúszott a lábról, és az a felső lécet érintve hagyta el a játékteret.
A 37. percben aztán megtört a jég: az addig a „darálásban” jobbnak tűnő házigazda Dobó Róbert közelről a léc alá vágott lövésével szerzett vezetést (1–0).
A folytatásban gól már nem esett, ám Petres Tamás csapata „megköszönhetett” Gaál Gyöngyi játékvezetőnek egy kiállítást, ugyanis tizenkét minutummal a vége előtt Roma Gábor, az MTK cerberusa a tizenhatoson kívül kézzel ért a labdához, ami után nemhogy a piros, még a sárga lap is elmaradt. Slusszpoénként ki nem találják, mi következett ezután: a Ferencváros „jöhetett” közvetett szabadrúgással…
Nem sokkal később mi is jöttünk, illetve mentünk, méghozzá kissé szomorúan, hiszen ennél azért jobbra számítottunk.
Persze a győztes MTK-t mindez aligha érdekli…
