A két fővárosi alakulat mindvégig nagy csatát vívott egymással szerda délután. A találkozón megérdemelt ferencvárosi siker született.
Adott két tehetséges edző, no meg két, honi utánpótlás-szinten kiváló gárda. Aligha véletlen, hogy több mint százan állták körül a népligeti Építők-pályát, amelyre alaposan ráférne némi frissítő.
Így lehetett ezzel mindenki, hiszen a kellemes tavaszi időben a pályán szereplők is gyakran nyúltak az ásványvizes palackért.
Itt volt tehát a tavaly mindvégig a kiesés ellen küzdő, mostanra alaposan megerősödő Budapest Honvéd kiemelt korosztályú U19-es gárdája, amelyet az a Borgulya István irányít, aki a kispesti szurkolók közelmúltbeli egyik nagy kedvence volt. Ám az ifjú szakvezető ma már csupán hobbiból futballozik a Pest megyei második ligás Újhartyán tagjaként, merthogy a legfontosabb immár kis-nagy csapata. Olyannyira nagy, hogy a remek ősz után egyenesen a dobogóig masíroztak a piros-feketék.
Balogh „Torony” Gábor Borgulyához képest „régi motoros”, és kell-e mondani, neki is remek együttese van, telis tele olyan tehetségekkel, akik erőteljesen kopogtat(hatná)nak a felnőttek öltözőjén.
Mindkét egylet a lehető legjobb kezdő tizenegyével vetette magát a küzdelembe, és hiába rugdosta a szögleteket egyre-másra a „házigazda”, komoly veszély úgy sem alakult ki Pintér Balázs kapuja előtt, hogy a zöld-fehér hátvédek meglehetősen kapkodva futballoztak.
Az iramra nem, a színvonalra annál több panasz lehetett. Hiába futballozott megannyi technikás tehetség itt és ott, bosszantó volt látni, hogy egy-egy akciókezdemény a rossz talaj miatt hal el.
Az első félóra végén az FTC egyik legjobbja – és ez nem csupán erre a meccsre értendő –, Tóth Bence pazar szabadrúgásgólt ragasztott Kunsági Roland kapujának jobb felső sarkába (0–1). (Honlapunkon ezt a találatot megtekinthetik.)
Ezután mást kellett játszania a XIX. kerületieknek, hiszen immár futniuk kellett az eredmény után, ennek ellenére Nyilasi Bálint lövése zárta le az első játékrészt: az FTC tizenhármasának lövése a bal felső sarok fölött/mellett zúgott el.
Némi meglepetésre a szünet után rövid időn belül is két zöld-fehér lehetőség maradt ki, míg a Honvéd akcióiban nem volt kellő átütőerő. Hiába tartják tehetségesnek Horváth Richárdot és Keszthelyi Róbertet, a kispesti támadótrió nem tudott semmi váratlant előhúzni a vizitálók hátsó alakzatának közvetlen környezetében.
Ahogy teltek-múltak a percek, egyre több futballistán látszódtak a fáradtság jelei, ezzel együtt pedig nőtt a feszültség – nem csupán a pályán lévőknél. Borgulya István a mérkőzés folyamán például többször kommentálta a játékvezetői hármas működését, és bizony nem lett volna meglepetés, ha elküldték volna a kispadtól a trénert.
A hajrára egyre többet kockáztató Honvédot Kutasi Zsolt büntette meg, aki egy előrevágott labdára jól rajtolva a kiszolgáltatott Kunsági mellett a tizenhatoson belülre lépve lőtt a bal alsó sarokba (0–2).
Ekkor már mindenki tudta, hogy végleg eldőlt a három pont sorsa, ám a slusszpoén a csereként beállt Kiss Krisztián nevéhez fűződik, aki a 92. percben talált a hálóba (0–3).
Az egyébként helyenként élvezetes, jó iramú találkozón papíron ugyan háromgólos különbség alakult ki, a valóság azonban az, hogy egy góllal április 9-én feltétlenül jobb volt a Ferencváros.
Hogy bokszban „egyenlíteni” tudott volna a rivális, szerencsére nem derült ki, pedig a lefújást követően nem sok kellett volna, hogy csihi-puhi vegye kezdetét a játéktéren. Sajnálatos, ugyanakkor tény: hiába egyes embereknél a tehetség, ha az agyuk hamar „elszáll”.
A bajnoki remények ugyanakkor egyik oldalon sem, így várhatóan további izgalmas, parázs meccseknek nézünk elébe a közeljövőben.
(Hamarosan megszólal honlapunkon a találkozót megtekintő korábbi ferencvárosi legenda, NYILASI TIBOR, aki az összecsapás szünetében állt a Foci a köbön rendelkezésére, illetve hosszabb interjút olvashatnak majd a Budapest Honvéd U19-es csapatának mesterével, BORGULYA ISTVÁNNAL.)
