HTML

Foci a köbön

Foci a harmadikon

Friss topikok

Linkblog

SZIGETSZENTMIKLÓSI TK. Interjú Csurka Zoltánnal

2008.04.04. 11:59 Hormat

  

Huszonöt esztendős, előtte az élet.

Sokan talán azt sem tudják, hogy Szigetszentmiklóson él és futballozik.

Önkritikus alkat, ami nagyon jó.

Azt mondja, a csapat is az.

Vajon mit hozhat a tavasz, a közeli és távoli jövő?

Többek között erről is beszélgettünk Csurka Zoltánnal a Szigetszentmiklós–Ferencváros előkészületi találkozó után nem sokkal.

 – Miként érezte belülről? Mennyiben volt más ez a csata?

– Egy érzés volt csak bennem: bosszús vagyok nagyon – felelte Csurka Zoltán, utalva egykori fradistaként a Szigetszentmiklós–Ferencváros edzőmérkőzésre. – Persze, pluszmotiváció mindig van az emberben egy Fradi elleni meccsen, főleg, akinek valamilyen kötődése is van a klubhoz. De mondom, ez az egy érzés van még most is bennem, hogy bosszús vagyok, mert a második félidőben a helyzeteink alapján minimum az ikszre jók lettünk volna. Ekkor volt egy öt-tíz perce a Fradinak, amikor a mi egyéni hibáinkból helyzetük lett, de a második játékrészt ezzel együtt úgy érzem, mi uraltuk, és a mezőnyből alakítottunk ki lehetőségeket, illetve a mi gólunk az övékével ellentétben nem pontrúgás, hanem szép akció után született.

– A Szigetszentmiklós játszott jól vagy a Fradi teljesített gyengébben?

– Jól vagy gyengébben? Én egyik szót sem használnám. Mi az első félidő elején kicsit megilletődötten, utána nem koncentráltan és kicsit fáradtan játszottunk. A folytatásban pedig már kicsit összeszedettebben és nagyobb akarással. Akkor sem játszottunk jól, de jobban akartunk, és elhittük, hogy meg lehet szorongatni a Fradit. Ez volt az az első meccs, amikor nem a terhelésen volt a hangsúly. Elsőre azt mondom, elfogadható volt. Nem tudom, ők mire számítottak, de én úgy gondolom, teljesen partiban voltunk velük.

– Ha valaki azt mondta volna egy nappal az SZTK–Fradi meccs előtt, hogy 1–3 lesz a végeredmény, elfogadta volna?

– Nem.

– És a 2–3-at?

– Azt már esetleg (mosolyog). De én nem úgy mentem ki, hogy próbáljuk meg megszorítani őket, meg hogy minél kevesebb gólt kapjunk, hanem játsszunk egy pari meccset, és majd lesz valami.

– A csatát megelőzően több szó esett arról, hogy presztízsmeccs előtt áll a gárda, illetve a volt csapattársakkal ment a zrika?

– Szerintem a csapat nevében mondhatom, nem is a Fradi elleni összecsapásról beszéltünk, hanem hogy egy komoly találkozóra készülünk.  Itt az együttesen belül nem volt olyan, hogy na, mutassuk meg! Persze a régiekkel, a meccs előtt, valamint előző nap volt telefonváltás, hogy na, végre találkozunk! Nekem például a Szalai Tomi – aki a második félidőben beállt – másfél évig lakótársam volt, ugyanis egy albérletben laktunk. Most meg ellenfélként találkoztunk.

– Csak vele maradt meg a kapcsolat?

– Dehogyis, dehogyis! Azóta bár kicserélődött a Fradi kerete, sok új ember érkezett, mióta tavaly decemberben eljöttem, Szalai Tomi mellett Deme Imivel, Jovánczai Zolival, Fitossal és Bartha Lacikával beszéltem. Főleg, a tavalyi félévben, hiszen a Népligetnél volt a találkozó, onnan jöttünk ide, és szinte mindig váltottunk néhány szót.

– Fel fog tűnni az Üllői úton nézőként?

– Tavaly is kijártam, méghozzá többször is. Én már itt voltam, Kálmi (Szabó Kálmán, az SZTK jelenlegi kapusa – a szerző) még ott volt, de ha Szalai Tomi vagy Deme Imi valami sérülés miatt nem játszott, már hívtak is, hogy „Te, nem jössz ki, nem vagyok a keretben, felülünk a lelátóra és együtt megnézzük a meccset!”. Én meg kimentem és megnéztem velük a mérkőzést. Az, hogy szombaton Fradi-meccs, húúú, kimegyek, mint minden hétvégén, már nincs bennem, de bármikor szívesen kilátogatok, mert semmilyen ellenérzés nincs bennem. Csak ott voltam, no meg szinte a második otthonom volt a Ferencváros.

– Véleménye szerint eddig azt a pályát futotta be, amit eltervezett, vagy van adóssága önmagával szemben?

– Persze, hogy van. Mindenkinek van. Én is, amikor tizenhét-tizennyolc évesen még csak a juniorcsapatban akkor lett volna lehetőségem Karlsruhébe menni. Ez több okból kifolyólag nem sikerült. Azután kaptam meg a profi szerződést a Fradinál. Egyre többet voltam az első keretnél, hiszen László Csabánál játszottam is. Aztán jöttek a sérülések. Fél éven keresztül folyamatos sérüléshullám gyötört. Azt az időszakot nagyon sajnálom, ott nekem úgy-ahogy megtört a pályafutásom. Hat hónap rengeteget jelent. Amikor végre úgy tűnt, nem történik semmi, jött egy Achilles-in műtét, tavaly márciusban. Most teljesen jól érzem magam. Nincs hiányérzetem, hogy nekem nem a Fradiban, hanem a Fradi ellen kellett játszanom.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy mint a legendás francia vígjátékokban a magas szőke férfi vagy Fantomas, egyszer csak visszatér? Vagy már berendezkedett Szigetszentmiklóson?

– Innen feljebb szeretnék lépni, de csak ezzel a brigáddal. Én sem az NB III-ra rendezkedtem be, természetesen magasabb osztályban szeretnék játszani, de mondom, ezzel a csapattal, és ezt lehetségesnek is tartom a mostani kerettel.

– Volt viszont egy őszi idény is…

– Azt egy jó alapozás után, egy jó tavasszal minél előbb el kell felejtetni. Ennyi.

– Melyik volt a leggyengébb produkció?

– Nagyon sokszor játszottunk gyengén, de inkább a legfájóbb a REAC elleni itthoni döntetlen, hiszen annak volt egy olyan tétje, hogy akkor volt a pályaavató.  sok rossz közül ez volt a legrosszabb.

– És melyik volt a legjobb?

– Legeslegeslegjobb? Nem is volt olyan „hű, de jó”. De talán az őszi utolsó, Monor elleni meccset, azt tudnám kiemelni. Akkor egyben volt a társaság, mentünk, akartunk. Akkor sem játszottunk szépen, de legalább csapatként küzdöttünk.

– A gyakori edzőváltás belejátszhatott a szereplésbe?

– Persze, ez mindenféleképpen benne lehet, de szerintem nagyon összetett dolog az ősz, és ez hosszabb lenne elmondani.

– Rendben, tekintsünk előre. Tavasszal mivel lenne elégedett? Varró Nándor azt nyilatkozta egy ízben a Szigetszenmiklós honlapján, ha csak a tavaszt nézné, az első háromban benne lehet az együttes.

– Ha csak a tavaszt nézném? Akkor én is mindenképpen az első hármat mondanám. Ha pedig az egész szezont veszem alapul, szerintem az első ötben ott lehetünk. Ám tudjuk, nehéz lesz.

– A második félév pozitív velejárója lehet a több hazai meccs, szám szerint összesen kilenc?

– Abban lesz pozitív, hogy most már tényleg a hazai pálya előnye, hogy nekünk ez van. Hiába ősszel is a műfüvön játszottunk, ha nem itt készültünk. Taksonyban csináltuk végig az alapozást, és az első bajnoki előtti héten kétszer vagy háromszor voltunk rajta. Végigjátszottunk itt egy őszt, itt csináltuk meg a felkészülést, így pozitívan jöhjetünk ki belőle, mert 2007-ben nekünk is idegen volt a pálya.

– Áttérhetünk a civil Csurka Zoltánra?

– Persze.

– A futball mellett van más, amivel foglalkozik?

– Most már, hogy ki is költöztünk a barátnőmmel Szigetszentmiklósra, mindennap kettőtől itt vagyok. Háromtól gyerekedzésem van fél ötig, fél öttől fél hatig szintén, hatra pedig már jönnek a többiek, hiszen fél héttől nekem van edzésem. Úgyhogy szinte a mindennapjaimat ez tölti ki. Délelőtt nézünk egy kis tévét, lemegyünk a boltba, elolvasom a sportnapilapot, megebédelek, és már itt is vagyok. És hogy mi a hobbim? A gyerekekkel nagyon szeretek foglalkozni.

Élvezi?

– Nagyon. Imádom a gyerekeket, megpróbálok minél többet átadni nekik abból, amit én tanultam.

– Felnéznek önre? Úgy értem, mindamellett, hogy a felnőtt csapat balhátvédje, az Üllői úton nevelkedett?

– Tudják, hogy voltam a Ferencváros labdarúgója. Akárhová mész, egy kisgyereknek, még ha nem is focizott addig, tudja, mi az, hogy Fradi. Ez egy plusz dolog így rám nézve. Lehet, hogy jobban megfogadják, amit mondok, hogy így fordítsd ki a lábad meg úgy passzold a labdát. Mindenkinek megfogadják, de az elején volt ilyen, hogy „húúú, ott volt a Fradiba”. Szóval a srácok biztos, hogy örülnek ennek.

– Milyen korosztállyal foglalkozik?

– Az U11-essel és az U8-assal.

– Akkor Csurka Zoltán tud szigorú is lenni?

– Persze, mindenféleképpen. Végig mosolyogva nem lehet megcsinálni egy edzést.

– Tudja, csak azért kérdezem, hogy később feljebb lépegetve a ranglétrán…

– Szeretnék majd. Én ehhez értek. Másban is el tudom képzelni magam, de csak a sportban. Iskolákat szeretnék végezni, de persze tudom, így nehéz lesz, hogy be van táblázva a hetem. Az ősz közepén kezdtem a trénerkedéssel foglalkozni, kezdő vagyok még, de mondom, imádom csinálni.

– Kitől kapta a legtöbbet?

– A legtöbbet? Szalai Lászlónak nagyon sokat köszönhetek, a játékosok közül pedig tudnék nagyon sok nevet mondani, így kifejezetten példaképem nincs is.

– No és külföldön a példaképe inkább támadó vagy balhátvéd? Például Roberto Carlos?

– Külföldön az angol labdarúgás híve vagyok. A mindenem. John Terry? Imádom. Tanár úr. Pedig középhátvéd, tehát nem ugyanazon a poszton játszunk. Wayne Rooney? Elhivatottsága, akaratereje példaértékű, pedig ő támadó. Ryan Giggs? Harmincvalahány éves és kilencven perc alatt annyiszor futja be a pályát, amennyiszer csak akarja.

– Az összecsapásokat tudja egyszerű drukkerként nézni?

– Ha nem is szakszemmel, mint egy edző, de mert magam is játékos vagyok, csak úgy, mint szurkoló, nem tudnék megnézni egy meccset.

– Netán jegyzetel is?

– Még nem. Azért szurkolok is, persze, de csak így nem tudok leülni.

– Ha már angol futball: kedvenc csapata?

– A Manchester United. Gyerekkorom óta.

– Lehet, hogy egy ólomtömbnél is nehezebb lesz válaszolni, de mégis: mennyi idő lehet a felzárkózás, ha nem is angol-, de mondjuk középszintre?

– Én azt vallom, amíg Magyarországon nem tudjuk profi szintre emelni az utánpótlás-képzést, addig ne várjunk csodát. Most már lehet mondani a bodajki akadémiát, vagy a Honvédét és a felcsútit is. Nézze, ott van a Milannál a Pato. Itt kezdődnek a dolgok. Olyan utánpótlás-bázisok vannak kinn külföldön, hogy az hihetetlen. Én csak abból indulok ki, amikor kinn voltam Karlsruhében tizenhét évesen. Van egy ötvenezres stadion, körülötte tíz edzőpálya, és két kilométerre van egy olyan bázis kiépítve, hogy még húsz biliárdasztal simaságú játéktér található ott, és azt csak a négy-tizenhárom évesek használják. Ezt kell rendbe hozni nálunk. Biztos sok minden más is van, ami javításra, javulásra szorul, de ez lehet a legfontosabb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fociakobon.blog.hu/api/trackback/id/tr35410913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása