Immár tíz esztendeje hűséges szeretett klubjához, ám azt mondja, ennél sokkal, de sokkal több van benne.
Magunk közt szólva érthető Frank Tamás reakciója, hiszen a bravúros hajrával a Monor elleni egy-nullás győzelemmel az NB III, Alföld-csoport dobogójának alsó fokára felkapaszkodó Szigetszentmiklósi TK-ban különösen a tavasz folyamán nem sok lehetőséget kapott Rubold Péter edzőtől.
Az SZTK U19-es gárdája mellett Aramis futsalcsapatát is irányító, mi több, immár futsalválogatottunk másodedzőjeként is tevékenykedő labdarúgó így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „…Az teljesen más történet, hogy kezdőként vagy csereként léptem pályára. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, egyetértettem ezzel mindig, de lehet, Rubold Péter sem örülne annak, ha ebbe belenyugodnék. Az a cserejátékos, aki nem ezt mondja, az nem futballista és válasszon inkább más pályát. Magamban mindazonáltal többet éreztem. Az, hogy az edző így döntött, az ő dolga. Jól tette a dolgát, hiszen az eredmények őt igazolták. Azt csak halkan jegyzem meg, ki tudja, hogy szerepeltünk volna, ha én is játszom…”
