Hihetetlen hajrá után a mentálisan jobb állapotban lévő török válogatott jutott a legjobb négy közé, így jövő szerdán Németország vár a „félholdasokra”.
Izgalomban nem volt hiány a kilencven perc során, ám igazi futballból vajmi keveset láthatott a szotyi és sörfogyasztó.
A horvátok amúgy lényegesen többet tettek a győzelemért, ám a bécsi közönség csupán kisebb-nagyobb lehetőségeket memorizálhatott, gól után nem örülhetett/bánkódhatott.
Láss csodát, a „harmadik felvonásban” az addig támadójátékból nem sokat mutató török nemzeti tizenegy volt kezdeményezőbb, egyre-másra alakult ki veszély Stipe Pletikosa kapuja előtt.
A hosszabbítás második tizenöt percében lélekben már mindenki a büntetőpárbajra készült, amikor a csereként beállt Ivan Klasnic a példaképéül bizonyosan Nikopolidiszt választó Rüstü hatalmas hibáját kihasználva fejelhetett a kapu jobb oldalába.
A korábban veseültetésen átesett kitűnő támadóról dicshimnuszokat zenghetett volna a szombati médiamunkások zöme, ám nem ez történt.
A százhuszonkettedik (!) minutumban az alig negyven perce pályán lévő Semih Sentürk egy kavarodást követően mesteri mozdulattal bombázott a jobb felső sarokba.
Csoda? Az.
A forgatókönyv innen fogva Hollywoodból is érkezhetett volna, hiszen a mentálisan láthatóan erősebb törököknek „állt a zászló” a „tizenegyes rúgó verseny” megkezdése előtt.
A lélektani előnyt elődöntőbe jutásra váltotta Fatih Terim gárdája. Már az elején rosszul indítottak a horvátok, ám amíg egy kézilabda meccsen mindennapos, ez Bécsben történelmi tett volt. Az „ötvenháromezerfejű” azt láthatta, hogy Luka Modric céltévesztése után Arda szerencsés góllal vezetéshez juttatja a törököket. Srna nem hibázott, ám Semih magabiztos lövése után Rakitic is kihagyta az elvben kihagyhatatlant. Hamit Altintop könnyedén váltotta gólra lehetőségét, majd Petric a tragikusból pozitív hőst faragott Rüstüből.
A négy közé jutottak a törökök, ám ha a meccs összképét vesszük alapul, a horvátok jobban megérdemelték volna az elődöntőbe kerülést.
Ám a csata ezúttal nem kilencven, hanem százhuszonkét percig tartott.
A török labdarúgók halotti poraiból való feltámadását sokadszorra csodálhatjuk meg az Euro 2008 során, úgyhogy lehet, igazságtalan játék a futball, de éppen ezért szép.
